Három aquincumi bronzszobrocska

Előszó

Aquincum a mai Dunántulon elterülő egykori Pannoniának, a római birodalom egyik fontos határtartományának fővárosa volt. Lakói igyekeztek mindenben utánozni az itáliai szokásokat, mind vallásukban, mind hétköznapi életükben. A római ember tisztelte őseit és isteneit, majd minden jómódú polgár házában fellelhetők az u.n. larariumok, háziszentélyek, melyekben az ősök /penates/ és védőistenségek /lares/ szobrai voltak elhelyezve. Ilyen célra készültek a jellegzetes római portrék s az apró kisplasztikai alkotások, melyek a legkülönfélébb istenségeket ábrázolták.
Az ünnepélyes és hivatalos ábrázolási módok mellett kedvelik a hétköznapi élet egyes jeleneteit és szereplőit megörökítő szobrocskákat is. Az időszámításunk utáni I-II. évszázadban érte el a birodalom legnagyobb kiterjedését. Egyiptom is tartományai sorát gyarapitotta. Az exotikum az ókor emberét ugyanugy vonzotta, mint minket. Ezen igények kielégitése céljából, feltehető módon Alexandriában, sorozatgyártás utján készültek azok a szobrok, amelyek legapróbb részletekig is hű ábrázolásai voltak a római nagyurak néger rabszolgáinak. Egyiptom, titokzatos mondáival, ősi kulturájával, rómaiak számára rejtélyes irásaival, idegen állat- és növényvilágával, sokféle embertipusával mindig nagyon érdekelte a rómaiakat. Ezek a kisplaztikai alkotások általában a nagymüvészetet utánozták, annak egyenes leszármazottai. A pompát kedvelő római polgárság szerette, ha az utcákon és tereken elhelyezett nagy szobrok kicsinyitett másai háziszentélyüket vagy disztárgy-gyüjteményüket gyarapitották. Vissza