Egyszer hazaérünk

Előszó

Életemnek három éve alatt végbement furcsa, zavaros és rendkívül változatos események indítanak arra, hogy leírjam és mindjárt össze is hasonlítsam valamennyit a megelőző harminc esztendő nem kevésbbé sajátságos eseményeivel.
James David Hall a nevem és Illinois egyik kis városában születtem (először) 1900 március havában. Atyám egy keményen, de nem sok sikerrel dolgozó fűszerkereskedő volt, anyám pedig kiváló lelkű józan asszony, akinek az volt a legfőbb gondja, hogy hírneve mindig csorbittatlan maradjon. Sok más gyerekkel együtt végeztem az alsó iskolákat és a felsőbbeket is, - nem valami ragyogóan - s azon igyekeztem, hogy a football terén érvényesüljek, de a kisegítésnél egyébre vinni nem tudtam. Nem voltam túlságosan okos, de ostoba sem - amit csak most látok. Közepes ifjúnak mondhattak anélkül, h hogy különleges eszméim lettek volna.
Amikor a világháború eljutott az Egyesült Államokig, senior voltam a főiskolán. Emlékszem azoknak a napoknak hisztériájára, de még nagyon fiatal voltam ahhoz, hogy az eseményekben részt vehessek. Megvoltak bennem a szokásos ifjúkori túlzások; arról ábrándoztam, hogy idősebbnek fogom magam állítani, katona leszek és majd sok kitüntetéssel a mellemen mint ünnepelt hős fogok hazatérni. Nem mentem azonban a háborúba, hanem beiratkoztam egy szabad művészeti tanfolyamra. Négy esztendő alatt csak annyi eredményt tudtam fölmutatni, hogy valami ködös fogalmam alakult ki az angol irodalom remekeiről és az angol művészet történetéről, de ez a kevés önkéntelenül ragadt reám, mert nem mondhatom, hogy bármi iránt is különleges érdeklődést tanusítottam volna. Vissza