A Pásztói-Mátra élővilága

Előszó

Az Alföld felől a 21-es számú főúton észak fele haladva érjük el Pásztót, Nógrád megye délkeleti részének központi települését. A Zagyva völgyében fekvő várost mind keletről, mind nyugatról hegyek veszik körül. Nyugatra a Kelen- (Pásztói-) Cserhát hegyei emelkednek, mely területet 1989-ben nyilvánították tájvédelmi körzetté, elsősorban geológiai-, botanikai-, zoológiai- és tájképi értékeinek köszönhetően.
A Pásztó fölé keletről magasodó Nyugati- (Pásztói-) Mátra ugyanakkor a természetvédelem „mostohagyermekeként" nem élvez semmiféle védelmet, alig ismerik a kutatók, pedig szépsége, viszonylagos zavartalansága és nem utolsó sorban természeti értékekben való gazdagsága miatt igazán megérdemelné a figyelmet. A két hegység valaha együtt képződött, felépítésük sem igazán különbözik, csupán a Zagyva árkának bezökkenésével váltak el egymástól. Ezután már külön fejlődtek és az alacsonyabb, lajtamészkő foszlányokkal tarkított Keleti-Cserhátban részben eltérő életföldrajzi hatások jutottak érvényre, mint a jóval magasabb és tagoltabb Nyugati-Mátrában. Ezt tükrözi az is, hogy a növényföldrajz a két területet eltérő flórajárásokba sorolja: a Keleti-Cserhátot a Neogradense, míg a Nyugati-Mátrát az Agriense flórajárásba. A kiadványban bemutatásra kerülő terület a Nyugati-Mátra északi, Pásztó, Szurdokpüspöki és Gyöngyöspata közigazgatási határához tartozó fele. Határait a Kövicses-patak, a Zám-patak völgye, a Diós-patak völgye és a Muzsla-vonulatról lefutó bércek lábai jelölik ki. Vissza