Harmos

Előszó

A művészet soha még a fejlődés során nem volt ennyire széttagolt, önmaga kifejezéseiért küzdő. A közönség soha eddig még nem volt ennyire szétzilált, kusza, biztos talaj nélküli, mint ma. Ebben a nyugtalan, kaotikus korban a művészet is hasonló az élethez, amelynek harmóniáját, egyensúlyát keresi.
A naturalizmussal fordulópontra jutott európai festőművészet gyors tempóban egyre fokozódó több változáson, fejlődésen, variáción ment keresztül - a naturalizmus óta eltelt időszak alatt - mint a naturalizmust megelőző évszázadok alatt. A huszadik század termelte a legkülönfélébb változásokat. A közönség érthetetlenül, kábulva, vagy ellenségesen áll szemközt ezzel a nyugtalan, kavargó képpel. Szeretné megérteni, közel jutni a műalkotáshoz, de hiányzik hozzá a kellő ismerete és szempontjai. A kritika és esztétika ma jórészt bázistalan. Különösen a napilapok kritikusai tenyésztettek ki emilyen vagy amolyan műkritikai, általánosító frázisokat. A másik véglet elfut a realitások mezejéről és az "örökszép" emberi aggyal felfoghatatlan metafizikájában keresi a műalkotás magyarázatát. A helyesebb út már így fogalmaz: Az esztétika nem széptan, hanem tan a művészetről, azaz érzésszerű alkotásról és élményről általában, amely teljesen független az értéktől, tehát a szépségtől is. (Max Deri) Az alkotó egyén belső jelenségei felé utal. Ott keresi a magyarázatot. Vissza