Harmónia az örökkévalóságban I.

Fülszöveg

A VELÜNK SZÜLETETT BELSŐ DERŰ VONZÁSA
Mi emberek, ha erőszakosan se le, se rábeszélni nem akarunk valakit, (vagy valakiket), hanem inkább csak véleményt kérünk - amit most magam is kérek-, akkor előbb-utóbb sikerélményünk lesz.
Minden korban újabb gondolatok, felismerések születnek. Mindig másként látjuk ugyanazt. Mindig szeretnénk bebizonyítani, amit nem is bizonyítani kellene, hanem felismerni, megérteni és megtapasztalni. Előző korokban a részigazságok felismerését éltük. A jelenben és a következőkben lassan megértjük a létező egységét, a minden mindennel való összefüggést nemcsak felismerjük, hanem tapasztalatból érezzük és tudjuk.
Eljutunk oda, hogy a testünk is beszél, az egyre természetesebb magatartásunk és mozdulataink, a biztonságérzetet sugárzó egyéniségünk, gondolataink, szavaink együttesen tudatják környezetünkkel, hogy mi már nem csak beszélünk a természet erőiről és törvényeiről, hanem értjük is, mert éljük.
Tudunk alkalmazkodni önmagunkhoz, egymáshoz és az... Tovább

Fülszöveg

A VELÜNK SZÜLETETT BELSŐ DERŰ VONZÁSA
Mi emberek, ha erőszakosan se le, se rábeszélni nem akarunk valakit, (vagy valakiket), hanem inkább csak véleményt kérünk - amit most magam is kérek-, akkor előbb-utóbb sikerélményünk lesz.
Minden korban újabb gondolatok, felismerések születnek. Mindig másként látjuk ugyanazt. Mindig szeretnénk bebizonyítani, amit nem is bizonyítani kellene, hanem felismerni, megérteni és megtapasztalni. Előző korokban a részigazságok felismerését éltük. A jelenben és a következőkben lassan megértjük a létező egységét, a minden mindennel való összefüggést nemcsak felismerjük, hanem tapasztalatból érezzük és tudjuk.
Eljutunk oda, hogy a testünk is beszél, az egyre természetesebb magatartásunk és mozdulataink, a biztonságérzetet sugárzó egyéniségünk, gondolataink, szavaink együttesen tudatják környezetünkkel, hogy mi már nem csak beszélünk a természet erőiről és törvényeiről, hanem értjük is, mert éljük.
Tudunk alkalmazkodni önmagunkhoz, egymáshoz és az adott társadalmunk törvényeihez. Környezetünkben meg tudjuk értetni az érdeklődőkkel, hogy mindannyian rendelkezünk ezekkel a képességekkel. Felismerjük, hogy a láthatatlan minden láthatót mozgató örök életet nem tudja megsemmisíteni a tűzvész, a vízözön, sem a földrengés, sem az állati és emberi lények egymást öldöklése, sem fegyver, sem az atombomba. Erőlködik a látható anyag, hogy az életet pusztítsa, rombolja, de az élet mégsem szűnik meg soha!
Bízzunk abban, hogy egyszer csak mégis eljutunk oda, hogy már nem a puskaropogás, az ágyúdörgés, a bombák robbanásának zaja tölti be elsősorban a légteret, hanem a tudatos, szívből jövő emberi kacaj, ének, zene! Az emberi értelem, a bölcsesség, a béke, a szeretet, a megértés fénye ragyog országainkból egymásra, az égre, a földre. Vissza