Harminchatan a föld alatt

Fülszöveg

A harmincas évek elején, az egész világ gazdasági életét megbénító dekonjunktúra idején, az észak-csehországi szénmedence egyik jelentéktelen kis bányája, az Újszerencse-akna harminchat bányásza egy reggel éhségsztrájkba kezd. Nincs más választásuk, mivel a Bánya- és Kohóművek vezetősége ravasz számítással a munkába lépés előtti utolsó percekben hozza tudomásukra lesújtó döntését, hogy a heti munkanapok számát azonnali hatállyal háromról kettőre csökkenti. A heti két műszak egyben az is jelenti, hogy elfogadása esetén a bányászokra nem vonatkoznának többé a kollektív szerződés többé-kevésbé amúgy is csak papíron létező munkásvédelmi rendelkezései - s éppen ezzel számol a bányatársaság, mert el akarja adni a nem túlságosan jövedelmező üzemet, és le akarja rázni nyakáról a fölöslegessé vált bányászokat. Olyan sztrájk ez, amit vadsztrájknak szokás nevezni, a szakszervezetek előzetes hozzájárulása nélkül indították. Kétségek mardossák a sztrájkoló bányászok szívét: vajon megsegítenek-e bennünket a többi bányák dolgozói, vagy magunkra hagynak harcunkban? Segítségük nélkül a küzdelem kilátástalan!
A sztrájk a gazdasági válság mélypontján indul, az agresszív német fasizmus térhódításától vérszemet kapott henleinisták egyre vakmerőbben provokálják és terrorizálják a Szudéta-vidék cseh lakosságát. Az Újszerencse bányászai között is akadnak henleinisták. Hogyan viselkedjenek majd ezek a sztrájkban? Minden jel arra mutat, hogy a sztrájk kudarcra van ítélve, a küzdelem a maroknyi bányász és a mindenható nagytőke között túlságosan egyenlőtlen. De nemcsak ez a drámai keret, a bánya mélyére húzódott emberek megpróbáltatásait követő végső győzelem, nemcsak a henleinisták összecsapásai a már akkor is két fronton harcoló kommunistákkal adják meg a könyv érdekességét és értékét, hanem mindenekelőtt az a megjelenítő erő, amellyel a szerző az embersorsokat, a történet szereplőit, azoknak minden életmegnyilvánulásával elénk vetíti. Eduard Honcik jól ismeri a környezetet, amelyből történetének anyagát meríti, és bizalmas barátja a tárnák mélyén és munkáskolóniákban sztrájkoló hőseinek. A jellemrajzok pontos differenciáltsága, az írónak az a képessége, hogy alakjait nyelvi kifejezésmódjukban, cselekedeteik bonyolultságában, az élet legkülönbözőbb válságos pillanataiban gazdag, személyes élettapasztalatai alapján tökéletes hűséggel ábrázolni tudja, Eduard Honcik ezen első művét meglépően érett, kiforrott írássá avatja. Sikerét és értékét mi sem bizonyíthatja jobban, mint a tény, hogy szerzőjét e regényért az 1960. évi irodalmi államdíjjal tüntették ki. Vissza