Harmincéves a magyar nyelvi tanszék

Előszó

Tisztelt hallgatóság, kedves kollégák, kedves barátaink! Sütő Andrásnak az anyanyelvi konferencián elhangzott szavaival szeretném üdvözölni Önöket: „Köszöntöm a nyelvészeti tudományok kiváló személyiségeit, szavaink búvárlóit, nyelvi állapotunk számadóit, a magyar írás mestereit, mindnyájukat, akik bizonyára velem együtt hiszik, hogy nyelvünk, mint minden más nemzeté, az örök feltámadás színtere." Úgy érzem, hogy az örök feltámadásnak, vagyis a folytonos megújulásnak fontos feltétele a hagyományok ismerete és őrzése, elődeink tisztelete és kollégáink megbecsülése. Az évfordulók alkalmat adnak arra, hogy visszatekintsünk az elmúlt évtizedek eredményeire. De arra is, hogy vendégeket hívjunk, hogy kapcsolatainkat elmélyítsük, hogy számot adjunk arról, hogyan teljesítettük feladatainkat, és hogy hogyan képzeljük el a munkánkat a jövőben. Az első előadásokban Szathmári István és Fábián Pál professzorok, volt tanszékvezetők számolnak be a tanszék első tizennyolc évéről, majd az utolsó tizenkét év eseményeiről magam szólnék. A további előadások egy kutatott tudományág (így a stilisztika, a szövegelmélet, a nyelvpolitika és nyelvstratégia) általunk elért eredményeiről szólnak, majd a délutáni előadások egy-egy részletproblémát dolgoznak fel. Nagy öröm, hogy a tanszék tagjai közül kettő kivételével mindenki tanítványunk volt (néhányan nem is olyan régen), de mivel az utánpótlás-nevelést is fontos feladatunknak tekintjük, szeretnénk megszólaltatni egy-két újabb tanítványt: fiatal doktoranduszt és egyetemi hallgatót is. Remélem, hogy az elhangzó előadások hű keresztmetszetet fognak adni eddigi munkánkról. Vissza