Harminc éves a Lengyel Népköztársaság

Előszó

Harminc esztendő egy ezeréves ország életében nem nagy idő. 1944 júliusa azonban döntő fordulatot hozott. Lengyelország akkor megszabadult a kapitalizmus jármától, a feudalizmusnak, főként a vidéken uralkodó maradványaitól, annak az osztálynak uralmától, amely nem volt képes biztosítani az ország függetlenségét és zavartalan fejlődését. 1944. július 22-én teremtődtek meg Lengyelország örök függetlenségének és dinamikus fejlődésének alapjai. A szovjetunió oldalára álló, a szocializmust választó Lengyelország, az emberiség avantgárdáját alkotó, élenjáró országok sorába lépett. A történelmi fordulatot a Lengyel Munkáspárt, valamint a Szovjetunióban megalakult Lengyel Hazafiak Szövetségének keretében, a kommunisták körül csoportosult lengyel baloldal gondolatai, tettei, fegyveres harcai, szervezési és eszmei nevelő munkája tette lehetővé.
Mint ahogyan a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának a Lengyel Népköztársaság harminc éves jubileumára kiadott téziseiben olvashatjuk, a Lengyel Munkáspárt volt az alkotója annak a programnak, amely a Szovjetunióval kötött szövetség és fegyverbarátság alapján célul tűzte ki az ország felszabadítását, a népi hatalom megteremtését és a szocializmus felépítését. A Lengyel Munkáspárt szilárdan, következetesen kapcsolta egybe a nemzeti felszabadulás, valamint a társadalmi forradalom eszméit és győzelemre vitte a forradalmi munkásosztálynak a népi állam megteremtéséért vívott hetven éves harcát.
Megszűnt a lengyel munkásmozgalom sok évtizedes megosztottsága. A munkásosztálynak egyetlen politikai pártban való egyesülése a munkásság, parasztság és értelmiség új, hatalmas erőit szabadította fel és meggyorsította a lengyel népnek a szocializmus felé való előrehaladását. A szövetséges politikai pártok; az Egyesült Parasztpárt és a Demokrata Párt, amelyek a szocializmus építésének bázisán állanak, elismerve a munkásosztály pártjának vezető szerepét, valamint a Lengyel Egyesült Munkáspárt alkotják napjainkban a Nemzeti Egységfront politikai alapját.
Amikor ma már elmondhatjuk, hogy Lengyelország modern állam lett, hogy a globális ipari termelést tekintve a tizedik helyen áll a világ államai között, s az ipari termelés átlag nyolc esztendőnként megkétszereződik, egyben bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a munkásosztály, a népi tömegek, a néphatalom képes egyszer és mindenkorra felszámolni az ország társadalmi és gazdasági fejlődését gátló akadályokat, képes hatékonyan megjavítani a dolgozók életkörülményeit. A népi hatalom szilárd, biztonságos államhatárokat teremtett, felépítette a háború lerombolta országot, gyors iparosítást hajtott végre, virágzóvá tette az évszázadok után az anyaországhoz visszatért Odera és Balti-tenger melléki területeket. A tervgazdálkodás alapján kibontakozó alkotóerők szilárd alapjaivá váltak a városokban és a falvakban a szocialista gazdasági életnek. Vissza