Harmattá tavaszodom

Fülszöveg

Régóta ismerem Káliz Sajtos Józsefet. Tanár, lakóhelyének, Soponyának hűséges és érte sokat tevő polgára, a Magyarok Világszövetségének Fejér megyei vezetője.
Mindezekből egyértelműen következik, hogy a nemzet sorskérdéseivel foglalkozó ember, akihez különösen közel áll az irodalomnak az a tartománya, amely ilyen kérdésekkel foglalkozik. Azt is tudom róla, hogy verseket ír, s a költészetben is azokat az eszményeket próbálja megvalósítani, amelyek egész eddigi életét meghatározták.
S íme, most minden eddiginél fényesebben mutatja föl poézisét. Akkor, amikor "az emberélet útjának feléhez" érve "tűnődve lépdel lefelé". Persze azt nem tudhatjuk, hogy merre visz ez az út. Csak azt láthatjuk, most hol tart. És mindebben van sok ígéretes mozzanat! Elsősorban a hűséget említem vele kapcsolatban, azt a hűséget, ami szűkebb hazájához, a Fejér megyei Sárréthez, a soponyai rétek világához fűzi.
Soraiból érződik, hogy esztétikailag erőteljesen vonzódik olyan költőkhöz, mint Nagy László vagy Csoóri Sándor, s a népköltészet, a népdal értékeit is magáénak vallja. Mindezzel tökéletes összhangban áll verseskötete gyönyörű címe: Harmattá tavaszodom. Különösen jólesik
ezt a két szót ízlelgetni az új évezred első májusának rigófüttyös, napfényes, üdezöld napjaiban, akkor, amikor megint új reményekkel teli a lég.
"Én is kálizok sarja vagyok: / őseim fekete-magyarok / voltak." - így jelzi a hűséget, az elődeivel vállalt sorsközösséget, s hasonlóképpen a családhoz, a szülőkhöz vonzódást, s ugyanígy az élet tán legnagyobb ajándékát, a szerelmet. Ám van érzéke ahhoz is, hogy a tágabb körökig hatoljon r hangja. "Állok az űrmagányban / a teraszon, fázósan." - kezdi Csak izzó porszem... című versét, jelezvén azt is, hogy az ember egyszerre parányi, porszemnyi lény, s ugyanakkor fontos része a világmindenségnek is.
Igazi első kötet ez, tisztázván a mindenkori költők alapkérdéseit, de - mivel nem beszélhetünk korai indulásról - már a részösszegzés igénye is jól látszik. Remélhetőleg a jövőben továbberősödik Káliz Sajtos József hangja, tovább tágítja majd szellemi köreit.

Bakonyi István Vissza