Rovásírás a Kárpát-medencében

Előszó

Az idén háromszáz éve annak, hogy Európa a flamand Witsen jóvoltából először kapott hírt egy titokzatos írásról, amelyet sírkövekre vésve találtak Belső-Ázsiában, és bár 1730-ban a feliratokról már rajzok is hozzáférhetővé váltak a svéd Strahlenbergnek köszönhetően, majd a következő időkben ennek az írásnak újabb és ujabb emlékei váltak ismeretessé, kétszáz évet kellett várni arra, hogy a feliratok üzenetét megérthessük. 1899-ben az orosz kutató, Jadrincev fedezte föl az Orhon mentén azokat a feliratokat, amelyek részben megfelelő hosszúságuk, részben kétnyelvűségük révén lehetővé tették, hogy Vilhelm Thomsen 1892-ben megfejtse őket. Mivel a feliratok türk (ótörök) nyelven íródtak, az írást türk rovásírásnak nevezték el. Az azóta eltelt időben pontosítani kellett ezt az elnevezést keleti türkre, mert egyre nagyobb számban kerültek elő nyugati türk területekről is rovásírásos emlékek. Ezekkel, a Kaukázus északi területein, a Volga-Don vidékén és a romániai Dobrudzsa mellett illetve a Kelet-Bulgáriában talált emlékekkel együtt alkotják a Kárpát-medencében fölbukkant leletek rovásábécéi a kelet-európai rovásírások csoportját. Az ide sorolt rovásemlékek közös jellemzője, hogy nincs még általánosan elfogadott, biztos megfejtésük, jóllehet olvasati javaslatoknak nem vagyunk híján. Azt sem tudjuk, egyáltalán hány ábécéről beszélhetünk, az viszont valószínűnek tűnik, hogy az emlékeken talált feliratok betűsorai, legalábbis többségük, ugyan különböző módon és mértékben, de összefüggenek egymással. A Kárpát-medencei rovásírások további két nagy ágra oszthatók. Ezek közül az egyik, a székely rovásírás jól ismert. Ez az egyetlen a kelet-európai ábécék közül, amelynek ismerete nem szakadt meg, mindig akadtak, ha csak néhányan is, akik ismerték a betűk hangértékét. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy nincs tennivaló e körül az írásfajta körül: tisztázatlan az eredete; emlékeinek nincs együttes kiadása, sőt publikálatlan is van közöttük. Ugyanígy nincsen korpusza a másik ágnak, az avar időkből származó kárpát-medencei rovásfeliratoknak. Jóllehet a közülük legszélesebb körben ismert nagyszentmiklósi kincs már 1799-ben ismertté vált, nemcsak az ide tartozó emlékek olvasata vitatott erősen (vannak, akik szerint egyelőre nincs is elfogadható olvasatuk), hanem az is kérdéses, hogy egyáltalán ugyanazzal az ábécével készültek-e, vagy több avarkori betűsor emlékei őrződtek meg. Vissza