Fülszöveg
A szerző egyre inkább eltávolodik a természet, az idő, az évszakok szimbolikájától és írásainak központi témájává válik a hétköznapok során megélt valóság, ami hol keserűséget, hol bosszúságot okoz, a mindennapi tapasztalatoktól néha szomorú, melankolikus lesz. Ilyenkor csak egy mentsvár létezik számára: a kisszoba magánya, ahol a fehér papír és a toll társaságában, a háborgó lélekből papírra vetett szavak, a „kiírt" élmények hoznak csak megnyugvást. Levelezéseinkben gyakran ad hangot elkeseredésének, nem érti miért került ez az ország erkölcsi, morális és kulturális válságba, miért tűnnek el olyan egyszerű és mégis nagyszerű dolgok, mint a szeretet, figyelem, gondoskodás, udvariasság, tisztelet? E pénzközpontú világban azonban mégis vannak harmatcseppes hajnalok, és megcsillan a reggeli fényben az új nap reménye.
Új színfoltja kötetének a Fedél nélkül-ben megjelent novelláinak gyűjteménye. írásaival feledtetni próbálja az utcán élők társadalmi kirekesztettség-érzését, szavai...
Tovább
Fülszöveg
A szerző egyre inkább eltávolodik a természet, az idő, az évszakok szimbolikájától és írásainak központi témájává válik a hétköznapok során megélt valóság, ami hol keserűséget, hol bosszúságot okoz, a mindennapi tapasztalatoktól néha szomorú, melankolikus lesz. Ilyenkor csak egy mentsvár létezik számára: a kisszoba magánya, ahol a fehér papír és a toll társaságában, a háborgó lélekből papírra vetett szavak, a „kiírt" élmények hoznak csak megnyugvást. Levelezéseinkben gyakran ad hangot elkeseredésének, nem érti miért került ez az ország erkölcsi, morális és kulturális válságba, miért tűnnek el olyan egyszerű és mégis nagyszerű dolgok, mint a szeretet, figyelem, gondoskodás, udvariasság, tisztelet? E pénzközpontú világban azonban mégis vannak harmatcseppes hajnalok, és megcsillan a reggeli fényben az új nap reménye.
Új színfoltja kötetének a Fedél nélkül-ben megjelent novelláinak gyűjteménye. írásaival feledtetni próbálja az utcán élők társadalmi kirekesztettség-érzését, szavai elgondolkodtatnak, rég elfelejtett emberi érzéseket hoznak felszínre, szinte sorsközösséget vállal a hajléktalanokkal, megérti gondjaikat, elmeséli életüket.
A szerző végre megmutatja magát, lassan leválik a hosszú évek során megkeményedett szív-páncél és az érzelmek utat törnek maguknak, mégha az ész néha-néha megálljt parancsolna. Nagy utat tett meg a magányos horgász, aki a madár-csiviteléstől hangos erdőben kilép a harmatcseppes fák mögül, végigjárja velünk az élet kemény, rögös útját, a valóság talaján
D. Cs.
Vissza