Előszó
1966 őszén látványos hadügyminisztériumi vita kezdődött a Bundestagban, a nyugatnémet parlamentben. Az ülés már jó előre viharosnak ígérkezett, és annak is bizonyult. Ez nem újdonság a Német...
Tovább
Előszó
1966 őszén látványos hadügyminisztériumi vita kezdődött a Bundestagban, a nyugatnémet parlamentben. Az ülés már jó előre viharosnak ígérkezett, és annak is bizonyult. Ez nem újdonság a Német Szövetségi Köztársaságban.
Valahányszor csak szóba került a parlamentben - vagy más fórumon - a nyugatnémet hadügyminisztérium, ezt mindig követte valami, mint fényt az árnyék: a botrány.
Ezen a legutóbbi Bundestag-vitán sok képviselő egészen odáig elment, hogy magának az akkori hadügyminiszternek, Kai-Uwe von Hasselnek a menesztését követelte.
Válaszbeszédében a miniszter úr elismerte, hogy mind a hadseregben, mind a nyugatnémet és a nemzetközi közvéleményben "kétségtelenül van bizonyos szorongás" az immár világskandalumnak számító Starfighter-üggyel és a hadügyminisztériumban bekövetkezett őrségváltással kapcsolatban.
Akadtak képviselők, akik ezzel sem elégedtek meg. Von Hassel az ő nyomásukra újabb deklaratív beismerésekre kényszerült. Kénytelen volt megemlékezni a legkülönbözőbb hatalmi villongásokról, szédületes korrupciós és fegyelmi ügyekről. Újra - ki tudja, hányadszor? - „alapos vizsgálatot" ígért, és azt kérte, szűnjék meg már az „általános gyanakvás" a bonni hadügyminisztériummal szemben.
Enyhén szólva, nem csoda, ha ez az immár nemzetközi gyanakvás nem szűnik meg. A nyugatnémet hadügyminisztériumnak ugyanis születése pillanatától kezdve megvoltak és megvannak a maga viselt dolgai. Aligha véletlenül nevezi a hazai és a külföldi sajtó ezt az intézményt „botrányminisztériumnak".
Nos, vegyük sorra a nagyon sok közül csak a nagyobb botrányokat.
Vissza