Wegenast Róbert

Előszó

Wegenast. Így dupla wévelessel. Pardon, hol hallottam? Téhával? Igen, igen, cézéypszilon. Tehát akkor Wegenast. Igen, Wegenast. Százszor, talán ezerszer láttam átfutni nevét a televízió képernyőjének stáblistáján és a klasszikus hirdetőoszlopok enyhén domborodó plakátjain. Díszlet- és jelmeztervező: Wegenast Róbert. Már-már ismerős volt, pedig dehogy. S ő évtizedek óta, de legalább ötven éve itt él Érden, tőlünk legfeljebb két-három kilométerre, légvonalban. Most ismét szembesülnünk kell egy mulasztással, és mindenképpen - még ha akár szerénytelennek is tűnik -, de legyünk mindannyian kiválasztottak, hogy ezt megtehetjük. Aki itt lakik, hamarabb szól a negatívumokról, mert életének koordinátái behatárolják a nullától huszonnégy óráig terjedő időszakot egy helyrajzi számnyi, négyzetméterre átszámított élettérben. S Wegenast Érden alkotott történelmet, itt, ahol az impulzusok inkább mondhatók vidékinek, mint metropolisi hatásoknak. Ahol a történelem legfeljebb az ősemberi maradványokkal idézi a múltat, s nem ókori agórákkal, fórumokkal, s cselszövéseknek is aligha adtunk helyet, még önszántunktól függetlenül is. Amit az ember épített - Ófalu reneszánsz kastélyát - az ember el is pusztította századokkal később, megfosztva magát a történelmi miliőtől. Wegenast valószínűleg becsukta szemét, hogy mindazt láthassa, amit megrajzolt, megfestett, megépített. S mégsem elképzelt világban élünk. Biblikus képeiben az ezerkettedik éjszaka is ott van velünk, hogy együtt reméljük a virradást. Aktjai nem a frivol kihívás ledér női, hanem azok, akik képesek az ösztön diktálta erotikus gesztusokkal jóra serkenteni a férfiembert. S a színházi világ nála épített környezetként valósul meg. Külső és belső terei nemhogy túllépik a jelzéseket, de megvalósítják azt a monumentális valóságot, amelyben drámák, tragédiák, viszályok - sokszor vígjátéki, bohózati elemekkel - döntöttek népek, nemzetek sorsáról. S mindeközben olyan meghitt zugokat, szobákat festett körénk, ahol magunk is a történelem, a kor, a korszak részesei lehetünk. Egy festő életében elengedhetetlen a szakaszolás. Wegenast esetében ez az időszak mától 1930. május 6-át érintve átível a múlt századokon, s valahol időszámításunk kezdetén gyökerezik. Ez időszak alatt alkotott műveiben - lett légyen szó akár díszlet- vagy jelmeztervezésről, akár festészetről - bármely korról, bármely politikai konstellációban képes volt tanújelet hagyni. Wegenast Róbert művészetének tudatában, habitusának ismeretében mi biztatót mondhatnék még a jövőre nézve? Szerencsés csillagzat alatt született! Harmat Béla Vissza