Előszó
A szerelem kiapadhatatlan forrás.
Az embert megragadó érzések közül ez a legerősebb és egyben a legszebb is. A művészet legszebb alkotásai erről a sejtelmes csodáról szólnak.
A szerelem örömmel tölti fel az embert. A szerelem megsokszorozza az erőt. A szerelem új színbe öltözteti a látómezőt. A szerelemről könnyű és nehéz is beszélni.
Könnyű, mert akit megérint, annak kicsordul a szíve. Az belső kényszert érez, hogy világgá kiáltsa örömét. Ugyanakkor nehéz is, mert a szerelem sokkal nagyobb és csodálatosabb annál, hogy formák, színek vagy szavak börtönébe zárják.
A szerelem van, de nem csak úgy. A szerelem a kezdetektől kíséri az embert, de nem az evolúciós fejlődés alkotta. Nem földi eredetű, de nem is az űrből pottyant ide. Az emberi élet része - mégpedig a legszebb része -, de nem emberi találmány.
A szerelem ajándék. Isten ajándéka.
Testvéröcsém, Szemerei Gábor most megjelent verseivel a szerelem virágaiból kötött csokrot.
A versekben többségében konkrét élmények, rácsodálkozások, rendkívüli ajándék pillanatok jelennek meg.
A boldog pillanatok - amelyeket bármennyire szeretnénk is nem tudunk itt tartani és aranyba önteni. Ha egy rendkívüli ötvösnek ez mégis sikerülne, később azt venné észre, hogy alkotásából eltűnt az élet.
A szerelem élő ajándék. Nem isten, hanem Isten ajándéka. A kötetben olvasható versek az ajándékokról szólva az Ajándékozóról tanúskodnak.
Vissza