Hárman egy szoknyában

Előszó

Álmodozzunk egy kicsit! Képzeljétek el, hogy minden iskolához saját színházterem is tartozik! Természetesen minden technikai eszközzel, felszereléssel, amire szükségünk lehet...
Szép álom! Sajnos az is marad... Álmodozni azonban kell! Legalább a színpadon! Váltsuk valóra ezeket az álmokat! Együtt! Tornateremben, osztályban, aulában, művelődési házban! A mesékben majdnem lehetséges! hogy ezek a mesék valóban életre keljenek, ebben szeretnék segíteni...
Egyszeri munka és pénz, viszont állandó munkaeszköz lehet számunkra a paraván. Nem a bábjátékoknál megismert formára gondolok! A rendelkezésünkre álló színpad, játéktér méretének megfelelő nagyságú, a keretes paravánt készítsünk! Kettőt, négyet, hatot...! A fakereteket zsákvászon színű, de annál kevésbé durva anyaggal vonjuk be! Ez - a semleges színnek tekinthető anyag - állandó háttérül szolgálhat díszletelemeinkhez. A bevont paravánokat - kettesével - zongorapánttal vagy zsanérral össze kell kapcsolni! így, kissé behajlítva, szépen megállnak, s a teret - szükség szerint - megtörik, felosztják.
Gondoljunk arra az esetre is, amikor egyenes vonalú háttérre van szükségünk! A paravánok alatti kisebb talpak (vagy a mögöttük lévő kitámasztók) segítenek ilyenkor. A paravánokra rátűzhetjük, rálógathatjuk a díszletelemeket! Több mesejáték is az erdőben játszódik. Főként a városi iskolákban jelenthet gondot a cserepes (vagy a karácsonyfa tartójába állított) fa beszerzése. (Nagyobb kertészetek, parképítő vállalatok esetenként szívesen adnak kölcsön nagyobb ládába, cserépbe ültetett élő növényeket.) Vissza