Hárman egy ketrecben (dedikált példány)

Fülszöveg

Eddig írt könyveinek többsége arról tanúskodik, hogy Szinnyei Júlia elsőrendű szívügye az asszonysorsok ábrázolása. A második világháborútól napjainkig terjedő korszak névtelen, átlagemberi életpályára rendelt lányainak, asszonyainak életét figyeli, hogy kitapintsa, majd felmutassa értékeiket, hibáikat, szerelmeiket, tévelygéseiket, boldogtalanságuk és boldogulásuk okait, összetevőit. Az 1958-ban megjelent Szőlőboszorkány (ez volt első megjelent könyve) óta következetesen foglalkozik az asszonyok s végső soron a családi élet erkölcsi problémáival.
Új regényében végletes szituációt veszi szemügyre, s az elsősorban érdekelt szereplők: az anyós, a feleség, a férj monológjaiban tárja fel egy házasság válságát, s a megnyugváshoz, a bölcs szeretethez, az emberséges bocsánathoz vezető lelki folyamatokat. A címben említett "ketrec" egy titok, amit mindegyik szereplő sejt vagy tud, amelyik az idők folyamán - főként az anyós fenyegető, baljós, mindent sejtető hallgatásával - mérgezi az együttélés légkörét.
Mi történt a valóságban Lidivel, ezzel az értelmes, fejlődni vágyó, jószívű, férjét szerető asszonnyal, hogy rettegnie kell a lelepleződéstől? Hogyan viseli a szégyent, amikor titka végül is kiderül? S hogyan rendeződik el élete a férjével együtt, amikor megtalálják problémáik emberséges megoldását, szerelmük megmentésének - addig nem is sejtett - tartalékait.
Erről szól Szinnyei Júlia új regénye - amelyet az írónő szeretete, tisztánlátása, segíteni akarása avat érdekes, tanulságokban gazdag olvasmánnyá. Vissza