Harmadnapos nemzedék

Fülszöveg

Arthur király kerekasztalának hősei úgy beszélnek s gondolkodnak, mint egy huszadik századi tizenéves, és nem kell nekik a "nemzedéki felelősség". Egy butácska trónörökösné a halál torkában semmitmondó leveleket ír a divatról, hőségről, Szarajevóról. Egy ember, aki lehet, hogy régész, és megtalálja a kivégzett Hajnóczy csontjait, de lehet, hogy maga Hajnóczy, aki egy századok múlva születő régészbe álmodja magát félelem ellen. Egy ifjú író a huszadik század legelején, szánalmas napi problémákkal, aki nem tudja még, "viszi-e valamire ez az Ady", s akit történetesen úgy hívnak, mint e kötet második felében született szerzőjét. Történelmi novellák? Tehetségesen, jó szerkesztési és groteszk mesélői adottsággal megírt áltörténelmi históriák. Ez a kötet egyik fele. A másik rész: furcsa fiúk és lányok, akik nemcsak azért nem érthetik meg egymást, mert mindahányan mást akarnak. Rekedt nyegleség mögé bújtatott érzelmek, félszegen elviccelődött drámák. Percekig tartó örök szerelmek: egy nemzedék legfontosabb lételemei.
A harmadnapos nemzeté.
Harmadnapos: lehet jelzője a hideglelésnek, a föltámadásnak. Gondolhatnánk azt, hogy a harmadnaposság nyilván az erős másnaposság hatványozott formája.
A kötet második felének különlegesen egyéni, sziporkázó stílusban megírt elbeszéléseiben a jelző nem ezeket jelöli. "A nagyapám harcolt érte, az apám harcolt ellene, mi meg virrasztunk, nem érte és még csak nem is ellene" - mondja e harmadnapnak egy jellegzetes képviselője, s ez is a harmadnapos nemzedék. De fanyar fintorként ott áll a novellában mindjárt egy nyílt levél, melyben följelentik a megnyilatkozót, a szerzőt és tán az olvasót is. Ez is a harmadnapos nemzedék. No meg hát azok a fiatalok is, akik e nagyon különös, fölöttébb idegen világban próbálnak megkapaszkodni, értelmes célt találni, mikor milyen sikerrel. Vissza