Harmadkor 9

Előszó

Northrop Frye - magyarul
Kettős tükröt tart kezében az olvasó. A világhírű kanadai irodalomtudós néhány recenzió-esszéjének magyar fordítását. A következő lapokon nemcsak Frye gondolataival ismerkedhetünk meg, hanem az ő szemüvegén, olvasatán keresztül századunk olyan reprezentáns gondolkodóiéval is, mint a pszichológus Jung, az antropológus Frazer, a vallástörténész Eliade, a történelemfilozófus Toynbee és a teológus Niebuhr. Kevés olyan irodalomtörténész van, akiről idehaza már régóta beszélnek, ám írásai a magyar olvasóközönség számára még alig hozzáférhetőek. Ezért is üdvözöljük örömmel a Harmadkor úttörő és példamutató vállalkozását, hiszen kötet formájában Magyarországon először gyűjti csokorba Frye néhány alkalmi írását tehetséges egyetemi hallgatók fordításában. Northrop Frye (1912-) irodalomelméleti jelentősége nemcsak az, hogy az irodalomról szóló gondolkodását (criticism) a tudomány rangjára emelte, hanem az, hogy új szellemi horizontot nyitott: egyéni rendszerével ugyanúgy kitágította az irodalom lényege felé mutató centripetális, mint az irodalomból kifelé nyitó centrifugális perspektívákat. Amíg századunk első évtizedeiben T. S. Elioték egy ellaposodott romantikus közízlésének üzentek hadat s ennélfogva a 17-18. századi klasszicizmus eszméit vallották magukénak, addig Northrop Frye és az őt többé-kevésbé követő kritikusok (Harold Bloom, Geoffrey Hartmann) éppen a romantikus költészet elfelejtett nyelvének adtak újra életet. Frye munkásságát a kezdetektől fogva végigkíséri William Blake költészete, akiről az első monográfiáját írta (1947). Elioték romantika- és liberalizmus-ellenes fintorait cáfolva azt bizonyítja, hogy Blake vizionárius költészete nem „kaotikus", hanem egy félelmetes szimmetriával építkező szimbólumok rendszere. Gyakorlati kutatásainak hatalmas elméleti Summa-ja az Anatomy of Criticism (A kritika anatómiája, 1957), egy olyan enciklopédikus igényű irodalomelméleti rendszer, amit joggal hasonlítottak Arisztotelész Poétikájához. Megközelítési módszerét „mítoszkritikának" vagy „archetipikus" kritikának is nevezik, hiszen az irodalmat, az egyes műfajokat az „irodalom-előtti" kategóriák (mítosz, szimbólum, rítus, archetípus stb.) segítségével érti és érteti meg. Vissza