Egy delejes álom

Előszó

Részlet a könyvből:

Déli tizenkét óra volt; New-York kikötőjében a "Nápoly városa" nevü gőzös útra készen állott s valóságos emberáradat özönlött a révbe, hogy bucsut vegyen barátaitól, és ismerőseitől, kik a gőzös fedélzetén akarták átszelni az Atlanti-Oczeánt, vagy pedig puszta kíváncsiságból végignézte azt az érdekes látnivalót, melyet egy nagy gőzhajó elindulása mindig nyújt. A legtöbb utas már a fedélzeten volt, de még folyton érkeztek kocsik és targonczák, melyek podgyászszal, málhával voltak megterhelve s kocsisaik valósággal fülhasogatón ordítozták. A fedélzeten urakból és hölgyekből álló csoportok képződtek, az utasok és barátaik, akik kikisérték őket, élénken beszélgettek ; vizsgálódó pillantások röpködtek ide-oda és az ismerősök, akik véletlenül találkoztak a hajón, örömmel üdvözölték egymást.
A fedélzet közepén, látható érdeklődéssel szemlélve az érdekes jelenetet, két magas, karcsú, erős férfialak állt, mind a kettőn meglátszott, hogy angol származású.
A két férfi közeli rokonságban állt egymással; sir Carlton György a nagybátyja volt Percival Rajmondnak, de barátságuk köteléke még jobban összefűzte őket, mint a rokonság, - ugy szerették egymást, mintha testvérek lettek volna. Egyszerre egy harmadik ember érkezett oda hozzájuk, nyilván ez is angol volt; sir George felé sietett s kezét nyújtva feléje, vidáman kiáltotta:
- Halló, Carlton, csakugyan te vagy az? Vissza