Előszó
Részlet a könyvből:
Körülbelül esti 7 óra lehetett, amikor Trésorier báró pontosan, mint egy chronométer óra, most mint eddig minden alkalomkor, hazaérkezett. Rendesen pompás Presburg-utcai...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Körülbelül esti 7 óra lehetett, amikor Trésorier báró pontosan, mint egy chronométer óra, most mint eddig minden alkalomkor, hazaérkezett. Rendesen pompás Presburg-utcai kastélyában való megérkezése után kis lakosztályába kopogtatott, hol addig, mig az estebéd elérkezett, és átöltözködött, az időt feleségével csevegve töltötte el. Ma azonban eltért ettől a szokástól és a főlépcsőn keresztül a saját lakosztályába ment, hol az első ajtónál becsengetett. Röviden, majdnem ridegen, eltérve attól a szokásos szívélyes hangtól, amit a szolgáival szemben gyakorolni szokott, ezt kérdezte:
- Van még társaság a báróné asszonynál?
- Ahogy én tudom, báró ur, igen. Legalább ugy látom, hogy két hintó áll még az udvaron. Különben az előszobában azonnal megkérdezem.
- Nem, nem. Menjen ön a fogadószobába és mondja meg a báróné asszonynak, hogy szíveskedjék engem azonnal felkeresni, mihelyt ideje engedi.
A szolga eltávozott, hogy urának parancsát teljesitse.
Trésorier belépett villanynyal megvilágított dolgozó szobájába, kalapját és keztyüjét az asztalra dobta, felöltőjét lerángatta magáról és bosszús arcvonásával beledobta magát egy kandalló mellett álló hintaszékbe...
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal