Embermesék

Fülszöveg

Minden történetben üzenet rejtezik. Mindegyikben ott a csoda: életünk. A láthatatlan forgatókönyvbe komponált események, döntések — olykor kilátástalannak tűnő, máskor boldog-emelkedett - egymásutánja. Mindegyikben ott a rend, s miként a mesékben, a végén minden jóra fordul A könnyekből remény növekszik, az idővel értelmet kap a fájdalom, értelmet kapnak a gyenge szívekre zuhant tragédiák. Mindenbe új jelentés költözik a gyógyító esztendők alatt. Illatos lesz a csend, látható a szellő színe. Ebben a különös harmóniában, ebben a sajátos számadásban minden emléknek, minden megmentett mosolynak, minden kézmelegnek, minden elsuttogott vallomásnak egyforma súlya van. Mindegyik a (tovább)életet szolgálja. A csodát, amiről gyűrt szélű levelek, szakadt fényképek mesélnek angyali hangon. Újraéled a közeli-távoli — akár egy évszázados — múlt, ami egyszer volt, hol nem volt, s talán igaz sem volt
Gülch Csaba
Negyvennégy évemből éppen a fele, huszonkettő az olvasóké, a hallgatóké. Ha... Tovább

Fülszöveg

Minden történetben üzenet rejtezik. Mindegyikben ott a csoda: életünk. A láthatatlan forgatókönyvbe komponált események, döntések — olykor kilátástalannak tűnő, máskor boldog-emelkedett - egymásutánja. Mindegyikben ott a rend, s miként a mesékben, a végén minden jóra fordul A könnyekből remény növekszik, az idővel értelmet kap a fájdalom, értelmet kapnak a gyenge szívekre zuhant tragédiák. Mindenbe új jelentés költözik a gyógyító esztendők alatt. Illatos lesz a csend, látható a szellő színe. Ebben a különös harmóniában, ebben a sajátos számadásban minden emléknek, minden megmentett mosolynak, minden kézmelegnek, minden elsuttogott vallomásnak egyforma súlya van. Mindegyik a (tovább)életet szolgálja. A csodát, amiről gyűrt szélű levelek, szakadt fényképek mesélnek angyali hangon. Újraéled a közeli-távoli — akár egy évszázados — múlt, ami egyszer volt, hol nem volt, s talán igaz sem volt
Gülch Csaba
Negyvennégy évemből éppen a fele, huszonkettő az olvasóké, a hallgatóké. Ha létezik ilyen műfaj, én bizonyosan embermesésnek születtem, mindig is a körülöttem élők sorsa, élete érdekelt. Győrben élek, a helyi napilap, a Kisalföld munkatársaként küzdök, mint bárki más. A sérültséggel élők nemcsak hírlapíróként, hanem egyik gyermekem révén anyaként is megérintenek. Reményt keresek egy-egy hajléktalan, netán egy szenvedélybeteg élettörténetében. Az utóbbit magam is átéltem. Kapaszkodóinkat, hitünket, boldog perceinket azonban már tudom: magunknak kell kikaparnunk jól-rosszul, hogy túléljük a mát, örömet leljünk a holnapban.
Szüleimnek, gyermekeimnek, húgomnak, páromnak, tanáraimnak és minden barátomnak köszönöm a türelmet és az időt. A beszélgetéseket, mindazt a törékeny pillanatot, ami az elmúlt években alázatosságra és szorgalomra késztetett. Hiszem, hogy nincsenek véletlenek és a szerzőtársamat, Gallai Rezsőt is egy ilyen alázatos pillanatnak köszönhetem. Sorban a hetedik könyvet - a Látlelet (1999), a Létlelet (2000), az Aranyévek (2001), az Anyukönyv (2003), a Boldogságkeresők (2004) és az Ovivár (2005) után - így tarthatja kezében az olvasó, reményeim szerint kellemes perceket szerezve, emlékezve mindarra, hogy földi, átmeneti állapotunk egyszeri és megismételhetetlen embermese Vissza