Előszó
Kedves Szurkolók, Sportbarátaink!
1951-1976. Huszonöt év. Történelmi szempontból nagyon rövid idő. Szép számmal vagyunk, akik végigéltük, sőt tevékeny részesei voltunk a DKSE és jogelődei...
Tovább
Előszó
Kedves Szurkolók, Sportbarátaink!
1951-1976. Huszonöt év. Történelmi szempontból nagyon rövid idő. Szép számmal vagyunk, akik végigéltük, sőt tevékeny részesei voltunk a DKSE és jogelődei fejlődésének. Az emlékek egyik esetben megszépülnek, másik esetben elmosódnak. Éppen ezért roppant nehéz dolga volt Harcsa Gábornak, a mű szerzőjének, amikor e rövid történet megírására vállalkozott.
Tömegsport, versenysport, utánpótlásnevelés és néhány esetben már az élsport, a nemzetközi színvonal is megjelenik az egyesület 25 éve alatt. A semmiből indulva egyértelmű a klub fejlődése. E rövid idő alatt megteremtődött Dunaújváros sportkultúrája és minden szempontból rangos helyet vívott ki magának az ország sportmozgalmában. Sportvezetőink és sportolóink mindig becsülettel helytálltak és arra törekedtek, hogy minél jobb eredményekkel öregbítsék a város, a klub hírnevét.
E nagyszerű eredmények eléréséhez szükség volt két nagyon lényegesre: a tárgyi-anyagi ellátottságra és a személyi feltételre. Az előbbinél a város és a Dunai Vasmű létfeltételeket biztosító ellátása mellett külön ki kell emelni a város sportszerető lakóinak, dolgozóinak önzetlen társadalmi segítségét, amely a sportlétesítmények (legutóbb például az egyesület úszóinak is otthont adó korszerű, világszínvonalú, 50 méteres fedett uszoda) építésével, üzemeltetésével óriási jelentőséget képvisel. Az utóbbinál pedig elismeréssel tartozunk sportolóinknak, sportvezetőinknek, fáradságot nem ismerő társadalmi aktivistáinknak, akik az anyagi támogatással élve sok munkával tudásuk legjavát adták a huszonöt év alatt.
Úgy érzem, azonban, hogy a Dunai Vasmű dolgozóinak nagyszerű kollektívája, politikai, gazdasági és társadalmi vezetése külön fejezetet érdemel. Hiszen az egyesületet megalakulásától magáénak vallotta és mindenkori lehetőségei szerint maximálisan támogatta.
A Bogó László által vásárolt első sakk-készlettől indulva a huszonötödik év végére az egyesület három kiválósága (Lővei Mária, Óvári Éva és Tóth Margit) eredményesen szerepelt Montreálban az olimpián. E két időpont közötti munkát és fejlődést mutatja be a mű hiteles dokumentumok és visszaemlékezések feldolgozásával.
Az első negyedszázad lezárása egyben egy újabb időszak kezdetét jelenti. Az elért pozíció megtartása is nagyon nehéz lesz, de ehhez még hozzá kell vennünk, hogy első szocialista városunk ennél többet vár el tőlünk.
Dunaújváros, 1977.
Dr. Sápi Tibor,
a DKSE elnöke
Vissza