Harcosok klubja

Fülszöveg

"Műveim az igékre épülnek, nem a melléknevekre" - nyilatkozta az első regényéből készült Harcosok klubja filmbemutatójakor az akkor 37 esztendős Chuck Palahniuk.
David Fincher azóta kultikussá vált thrillerének ismeretében aligha meglepő ez a kijelentés: Hollywood történetében kevés kiemelkedő filmadaptáció készült, amelynél az alapregény és feldolgozás között ennyire csekély a különbség - és nem csupán tartalmi, hanem stiláris tekintetben is. A jelenleg kilencedik regényénél járó oregoni író 1997-es sikerkönyve és Fincher két évvel későbbi játékfilmje ugyanazzal a lendülettel száguld fordulatról fordulatra az apokalipszist ígérő végkifejlet felé, lélegzetvételnyi jeleneteik bravúros nyelvi lelemények sortűzéből komponált, anarchista indulók.
Meseviláguk brutális nagyvárosi legendák és extasy-s lidércnyomások határzónája - egy álmatlanságban szenvedő, névtelen yuppie totálisan megbízhatatlan szemszögéből ábrázolva.

"Tyler a plafonról lógó villanykörte alá lép, körülveszi a sötét pincemély és a falak mentén pislákoló ötven éhes szempár.
Belekezd a szabályzatba:
- A harci klub első szabálya:
senkinek egy szót sem a harci klubról.
- Leheletnyi csend.
- A harci klub második szabálya:
senkinek egy szót sem a harci klubról.
Én úgy hat évig ismertem az apámat, de már nem emlékeszem rá. Hatévente új életet kezdett egy új városban, egy új feleséggel. Egyetlen saját családja sem volt, mindegyiket csak lízingelte.
- A harci klub olyan férfiakból áll, akiket nők neveltek fel.
Tyler körbenéz a csupasz villanykörte fényénél, és az éjfél-elmúlt sötétségben fokozatosan testet öltenek a harcosok.
Tovább sorolja a pontokat:
a küzdelem párokban zajlik, egyszerre egy pár harcol, ing és cipő nélkül, amíg az egyik fél feladja vagy harcképtelenné válik.
- Végül a hetedik szabály - kiáltja Tyler.
- Akinek ez az első éjszakája, harcolnia kell." Vissza