Harc az életért (dedikált példány)

Fülszöveg

„Emlékszem, hogy Öreglakból osztálytársaim és a tanáraim társaságában nyolcadik osztá-¦L i lyosként, Fonyódra mentünk, hogy a „FOTÓ
JPl^Hlf HONTI" műtermében elkészüljenek nyolca-
/fc A dikos tablóképeink. Az akkor már jócskán a
nyugdíjas éveit taposó fotóművész, amikor ^ | ¦ v rólam készítette a felvételeket mosollyal az ar-
/ cán így szólt hozzám: - Te, László! Csak nem a
p te apád volt az aki a II. Világháborúban azon
w t^ a Zaparozsjéhoz közeli Dnyepper szigeten
nyolc fej nyers kukoricán élt egy hónapon át?! r Ugyanis abban az időben több újságban, így a
) „Magyar Futárban" is olvasni lehetett róla, meg
láthattuk a mozik háborús filmhíradóiban. Mi több, a nagyobbik fiamnak, aki polgáriba járt, a történelemkönyvében, annak a háborúval kapcsolatos fejezetében is ott szerepelt az apád neve. Büszke lehetsz rá fiam! - És, úgy tűnt, hogy az öregúrnak, mintha egy pillanatra könnyes lett volna a szeme. Az osztálytársaim közül mindezt többen is hallották. így aztán érthetően,... Tovább

Fülszöveg

„Emlékszem, hogy Öreglakból osztálytársaim és a tanáraim társaságában nyolcadik osztá-¦L i lyosként, Fonyódra mentünk, hogy a „FOTÓ
JPl^Hlf HONTI" műtermében elkészüljenek nyolca-
/fc A dikos tablóképeink. Az akkor már jócskán a
nyugdíjas éveit taposó fotóművész, amikor ^ | ¦ v rólam készítette a felvételeket mosollyal az ar-
/ cán így szólt hozzám: - Te, László! Csak nem a
p te apád volt az aki a II. Világháborúban azon
w t^ a Zaparozsjéhoz közeli Dnyepper szigeten
nyolc fej nyers kukoricán élt egy hónapon át?! r Ugyanis abban az időben több újságban, így a
) „Magyar Futárban" is olvasni lehetett róla, meg
láthattuk a mozik háborús filmhíradóiban. Mi több, a nagyobbik fiamnak, aki polgáriba járt, a történelemkönyvében, annak a háborúval kapcsolatos fejezetében is ott szerepelt az apád neve. Büszke lehetsz rá fiam! - És, úgy tűnt, hogy az öregúrnak, mintha egy pillanatra könnyes lett volna a szeme. Az osztálytársaim közül mindezt többen is hallották. így aztán érthetően, amikor vonatra szálltunk, egészen Öreglakig arról a bizonyos háborús történetről kellett mesélnem. Évtizedekkel később, úgy a rendszerváltás környékén Budapesten, a Hírlapkiadó előtt, a Blaha Lujza tér parkolójában taxi várt rám, riportra mentem, s mivel egy friss eseményről, fontos, a másnapi újságban megjelenő anyag felvételéről volt szó, hát igyekeznem kellett! Napsütéses, nyári napon a meglett korú taxis kezében egy vaskos, kopott könyvet olvasott. Olyannyira elmélyülten, hogy csak a másodszori hangos köszönésemre figyelt fel. Kissé zavartan, mentegetőzve így szólt: - Szerkesztő úr! Ne haragudjon! De egy ismerősömtől megkaptam ezt a II. Világháború hadszíntereiről szóló könyvet, amit nemrég kezdtem el olvasni, s ennek a résznek az a címe, hogy: „Halálsziget Robinsona" Uram! Az a haditudósító egy elképesztő esetről írt. Egy szakaszvezetőről, aki 30 napon át, átlőtt bokával, ellenséges katonai tábor közepén, gazzal bélelt gödörbe bújva várta a szabadulást, ennivaló és víz nélkül! Pontosabban nyolc fej kukorica, s némi pocsolyavíz, „társaságában". Gyócsi Ádámnak hívták. Micsoda bátorság és élni akarás lehetett abban az emberben!? Nem tápszeren, meg téliszalámin nevelkedett legény lehetett! Egyáltalán a mai világban kibírná valaki azt a poklot!? No, de akkor induljunk, nehogy késve érkezzen, arra a helyszínre! A riport helyszíne felé a taxis által olvasott könyvet elkértem és abból a történetből, mintha apám szavait hallottam volna vissza " (Részlet a könyvből) Vissza