Harc a magyar igazságért

Előszó

Részlet a könyvből:

"EGY LÁNGÉSZ, AKI MEGLÁTTA A VILÁGHÁBORÚT.

A legnagyobb magyarnak, gróf Széchenyi Istvánnak alakját már nagy mesterek rajzolták meg. Báró Kemény Zsigmond történeti festményt adott róla. Grünwald Béla a napi politikához akarta alkalmazni. Schaffer Károly egyetemi tanárunk Széchenyi idegbaját tárta a közönség elé. Angyal Dávid a politikai történetírás éles tényeit hordotta össze vele szemben. Herczeg Ferenc drámává dolgozta föl, Lombroso pedig „Lángész és őrület" cimü munkájában felkiált: Itt van egy alak, kiről nem tudni, mikor volt lángész és mikor őrült!
Reám Széchenyinek különösen ujabban közzétett naplói, melyeket a bécsi titkos levéltárban találtak meg, mondhatatlan hatást gyakoroltak. Minden lapjuk olvasásánál ugy éreztem magam, mint amikor az Aetnának, a Vezúvnak, vagy az Azori-szigetek vulkánjainak háborgását figyeltem. Bizonyos, hogy nagyobb lángész volt, mint amennyit az ország megbirt. Szörnyű küzködésében, irtózatos önmarcangolásában és meg nem szűnő tépelődésében meglátja a jövőt és a világháborút. Ezek az adatok megdöbbentettek és mert ugy tudom, hogy még senki sem szedte sorba, az olvasó elé tárom őket.
Széchenyi először a „Kelet népé"-ben jövendői, melyet 1841-ben irt. Ebben azt mondja, hogy forradalom és utána abszolutizmus fog következni. Ma nem szabad elfelejteni azt, hogy erre nemcsak Kossuth felelt, aki szembeszállt Széchenyi felfogásával, dacára annak, hogy ő volt az, aki később csakugyan megcsinálta a forradalmat, hanem oly elméleti lélek is, mint báró Eötvös József „Kelet népe és a Pesti Hirlap" cimmel elhárítja Széchenyi következtetését. „X. Y. Z." cim alatt gróf Dessewffy Aurél szól bele a „vitály"-ba és nem ad Széchenyinek igazat. Hazay Gábor „A Kelet népe 1841-ben" cimmel külön felszólal, hogy Széchenyit megnyugtassa és Hazay Gábor nem más, mint Vörösmarty Mihály. Végül megvan Deák Ferenc levele, ki szintén nem tartott Széchenyi próféciájával, amely beteljesedett." Vissza