Harc a máért

Előszó

Még mind láttuk őt, életben vagy a híradók futó képein. Az arc, egy nagy ember nagyon emberi arca, bizalmat s nyugodt erőt sugárzó mosolyával, még élő emlék bennünk. De az egyéniség, Franklin Delano Roosevelt alakja, már a történelemé. S ebben az új távlatban, a mindennap kis viszonylataiból kilépve, mégjobban megnőtt. Amint távolból egy táj képe leegyszerűsödik, a részletek elmosódnak s csak a főbb hegycsúcsok körvonalai rajzolódnak az égre: úgy tűnik szemébe annak, aki Amerika történetének fejlődési ívén végigpillant, három nagy, válságos forduló, s mindegyik forduló főszereplői közt egy-egy nevezetes elnök. Az első nagy válság a függetlenségi harc, az Amerikai Egyesült Államok, az amerikai nemzet megszületése a 18. század végén, az első elnök: Washington vezetésével. A második az északi és déli államok polgárháborúja s vele az amerikai ipar roppant nekilendülése a mult század hatvanas éveiben. Ez a forduló Lincoln nevéhez fűződik. A harmadik már világtörténeti jelentőségűvé szélesült: mert a roppant indusztriális gépezet 1929-es válsága után következett Amerika szerepe a második világháborúban, a szabadságért küzdő népek oldalán, s ezzel az Egyesült Államoknak mint elsőrendű ipari és katonai hatalomnak immár visszavonhatatlan belépése a világpolitika aktív fő tényezői közé. E fordulat fő egyéni szerepét Roosevelt játszotta. Mindhárom fordulat megtermette a maga emlékezetes dokumentumait. Hadd idézzük a legfőbbeket: a jeffersoni függetlenségi nyilatkozatot, Lincoln gettysburgi beszédét, s végül Roosevelt nyilatkozatait s az Atlanti Chartát. E könyvben az utóbbiakat találja meg az olvasó. Vissza