Haraszty István

Előszó

Részlet a könyvből:

"Zarándoklat a Fügemagozóhoz

A XX. századi, külföldön élő magyarok első, 1970-es monstre kiállításának a megnyitójáról, a Műcsarnokból mentünk - a 4-es busszal - az angyalföldi József Attila kultúrházba, hogy láthassuk Haraszty István legújabb művét. Mentünk, vonultunk, mint a háromkirályok - bár háromnál többen voltunk -, felcsigázva, annak biztos tudatában, hogy olyasmit látunk majd, mint soha még. Vezettem a csapatot, ismertem a járást, számtalan kiállítást rendeztem már a József Attilában. Köztünk volt Pán Márta, a franciaországi prominens szobrász - ő maga is hozott Pestre kétrészes, kézzel mozgatható mobilt, tikfából -, a fiatal Nyrom (Piszer Mária) Ausztriából, Tót Endre - azóta külföldön alkotó - festő, talán még Passuth Krisztina is, a műcsarnoki tárlat rendezője, ha emlékezetem nem csal. Bucz Hunor, a művelődési ház kongeniális művészeti előadója - azóta színházi rendező - fogadott bennünket, az épületpincéjébe terelt. A félhomályban ott állt a megszületett mű, a téglaboltozatos mennyezetig érő Fügemagozó, mellette szerzője - most kezelője -, az enthuziasztikus Haraszty István. Beindította a masinát - erről bővebben később -, lenyűgözve bámultuk, féltudatosan elemeztük, értékeltük a mirákulumot. És élveztük is teljes komfortérzéssel. Megkérdeztem Pán Mártát mint legilletékesebbet, látott-e ilyesmit Nyugaton. Sohase még, felelte. Ugyanolyan boldog mosollyal, mint amilyen a mi arcunkon volt." Vissza