Tűzhányók öröksége

Előszó

Részlet:
Tűzhányók és vulkándetektívek: új vulkáni tanösvényeken
Az erős kar megragadta a fújtatót, és a tűzhelybe jutó levegő szikrázva kavarta fel a kemence szenes és kénes anyagát, miközben sűrű, fojtó szagú füst tört fel. A tűzben nyugvó felforrósított éles kardpenge az üllőre került, és lendült a kalapács! Minden egyes ütés során újabb és újabb szikrák pattantak ki. A hegy gyomrában lévő kovácsműhelyben folyó munka rejtve maradt az emberek elől, azonban a kéményen kijövő jelekből, az orrfacsaró, szemet könnyeztető gázokból és tűzijátékszerű jelenségekből (1, 2) egyértelmű volt: istenek fegyverei, eszközei készülnek lent, mégpedig a tűz istene, Vulcanus irányításával. A kovácsműhely helyét hol az Etna, hol a Lipari-szigetek valamelyik kúp alakú hegye alá képzelték. A természeti jelenségeket pontosan lejegyezték és magyarázták az akkori kor felfogásának megfelelő módon. Ma már azonban másképpen értelmezzük azt, hogy mi történik e hegyeken és mi okozza ezeket a jelenségeket. A közös tő, azonban Vulcanus: e hegyeket ugyanis szerte a világon vulkánoknak nevezik. A magyar nyelv ehhez egy képszerű elnevezést csatol: tűzhányó e "tűzi" folyamatokat (1) mutató hegyek neve.
A vulkáni működés folyamata azonban nem néhány ezer évre tekint vissza, az végigkísérte bolygónk 4,6 milliárd éves történetét. Alapvető szerepe volt abban, hogy a Földön, létrejöjjön a földkéreg, a vízburok és a légkör. A vulkáni működés ma is formálja környezetünket. Vissza