Előszó
Részlet a könyvből:
Mrs Clifford kiegyenesedve ült a mély bőrkarosszékben és harcra készen, de mégis mosolyogva pillantott az orvostanár szemébe.
- Ugyan, tanár úr, az ostoba szívem...
Az...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Mrs Clifford kiegyenesedve ült a mély bőrkarosszékben és harcra készen, de mégis mosolyogva pillantott az orvostanár szemébe.
- Ugyan, tanár úr, az ostoba szívem...
Az orvos arcára jóakaratú, gyöngéd mosoly húzódott, mosoly, amely a betegnek mindig a megnyugvást és a hosszú életbe vetett reményt lopta a szívébe.
- Mindenre gondolnunk kell, asszonyom. Az operációtól csak a legjobbat remélem... mégis gondolnunk kell az ön korára...
- A koromra, professzor úr? Hát miért jövök át New Yorkból minden évben? Azért hogy ön legyőzze azt a nevetséges feltevést, ami belerögződött az emberekbe a korral szemben! És most mégis a koromról beszél! Hiszen öt perc előtt éppen arról akart meggyőzni, hogy negyven évesnek sem látszom...
Az orvos könnyedén, dallamosan nevetett.
- Igaza van, nagyságos asszonyom. Azt a kis nyakoperációt ön játszva elviseli.
- No látja. Nem akarok ilyen nyakkal szaladgálni a világon... noha már hatvannégy éves vagyok. Nincs igazam, kedves professzorom?
Ne olyan hangosan, mrs Clifford! Hiszen tudja... ön csak negyven éves.
Vissza