Hans-Theo Richter és tanítványai

Előszó

1945 után a legkiválóbb festők és grafikusok közül jónéhányan Drezdában és az ottani Képzőművészeti Főiskolán folytatták a hitleri diktatúra idején megszakadt alkotómunkájukat. Hans és Lea Grundig, Josef Hegenbarth, Wilhelm Lachnit, Wilhelm Rudolph, Max Schwimmer és nem utolsó sorban Hans-Theo Richter voltak akkoriban a fiatal művészek új nemzedékének tanítómesterei.
A Drezdában képzett grafikusok többségére leginkább éppen Hans-Theo Richter hatott. Bár sem a művészetkritika, sem a közönség nem tart számon egy "Hans-Theo Richter tanítványai" csoportot - Klaus Magnus, Max Uhlig, Claus Weidensdorfer vagy Werner Wittig munkáit nem is jellemzi egyértelműen közös, más művészcsoportokból elhatároló koncepció - mégis felismerhetőek bizonyos összefüggések stílusukban és motívumválasztásukban. És, néhány kivételtől eltekintve, valamennyien határozottan a rajt és grafika műfaját választották.
A színes grafikák, mint például Werner Wittig fametszetei, Herta Günthers rézkarcai vagy Claus Weidensdorfer litográfiái ugyanakkor a szín legfinomabb árnyalataival is bánni tudó festői érzékenységről tanúskodnak. Ezért nem okoznak meglepetést Wittig kis olajfestményei, Uhlig akvarelljei és festményei vagy Weidensdorfer akvarelljei és pasztelljei; hiszen Hans-Theo Richter is készített akvarelleket, méghozzá olyan ragyogóan, hogy azok művészetében az átélés új dimenzióit nyitották meg. Vissza