Minden dolgok kezdete

Előszó

Hans Küng, korunk egyik legvitatottabb katolikus teológusa (született 1928. március 19-én a svájci Surseeban) két vaskos kötetben megírta önéletrajzát (1. kötet: Erkämpfte Freiheit, Erinnerungen [„Kiharcolt szabadság, Visszaemlékezések"], München - Zürich, Piper, 2002, 621 1.; 11. kötet: Umstrittene Wahrheit, Erinnerungen [„Vitatott igazság. Visszaemlékezések"], München-Zürich, Piper, 2007, 719.1.). A két kötet együtt több mint ezerháromszáz oldalt tesz ki, de az elbeszélés csak 1983-ig tart, úgyhogy Küng ezutáni sokrétű tevékenységének leírására még egy kötetet tervez. Ennek a vaskos önéletrajznak második kötetében Küng idézi a neves domonkos teológus, Yves Congar szavait, amelyeket a Küng teológiája körül zajló vihar kellős közepén írt a Le Monde nevű francia újság számára, és amelyek Küngöt - saját szavai szerint - nagyon meghatották. Congar ezt írta: „1964-ben vagy 1965-ben egy bíborostól hallottam, hogy VJ. Pál pápa a következőket mondta neki: »Keresek fiatal teológusokat, akik az öregek utódlását biztosíthatnák. Hans Küngre gondoltam, de úgy látszik, nincsen benne elég szeretet.« Én (Congar) nem mondanám, hogy Küngből hiányzik a Krisztus és az egyház iránti szeretet. Sőt, Küng szenvedélyesen szereti Krisztust és az Egyházat, de nem ugyanúgy szereti, ahogyan VI. Pál, és - ha szabad mondanom - nem is ugyanúgy, ahogyan én szeretem. Vissza

Fülszöveg

Hans Kung, korunk egyik legvitatottabb katolikus teológusa, a katolikus egyház "nehéz gyermeke" 1928-ban született Svájc-ban. Az ökumenikus teológia nyugalmazott professzora előszavában így vezeti be könyvét:
"Legyen világosság!" - olvassuk a héber Biblia első mondataiban az „ég és a föld" „kezdetéről". A föld „puszta volt és üres", „a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött". Isten minden más dolog előtt, meg a nap, a hold és a csillagok előtt megteremtette a fényt. Bármely szónál hatásosabb, ahogyan Joseph Haydn A teremtés című oratóriumában valósággal felzeng a fény. Amikor az egész zenekar váratlanul a sötét e-mollból a sugárzóan győzedelmes C-durba és fortissimóba vált, zeneileg mintegy megelevenedik a Biblia fényről szóló igéje.
„Legyen világosság!" - Ez a könyv is szeretne némi fényt közvetíteni: továbbadni azt a fényt, amelyet mindenekelőtt a fizika és a biológia grandiózus eredményei a világ, az élet és az ember eredetére vetítenek; fényt, ahogyan egészen más módon a Biblia korszerűen felfogott tanúsága most is sugározza.
Mindazonáltal nehéz vállalkozásról van szó. Hiszen az utóbbi évtizedekben a természettudományos kozmológia, biológia és antropológia terén a kutatás olyan fergeteges haladáson ment keresztül és olyan átfogóvá vált, hogy egy "kivülálló" aligha képes már áttekinteni. Sokszorosan igaz ez még a természettudósokra is. Mindenesetre a fizika nagyjai közül már korán megfogalmazta valaki az univerzális szemléletmód dilemmáját, és csak "egyetlen kiutat" látott: "hogy közülünk néhányan megkockáztassák a tények és az elméletek egybelátását, akkor is, ha tudásuk részben másodkézből származik és részleges - és kiteszik magukat a veszélynek, hogy nevetségessé válnak." Így ír MI az élet? című könyvében az a férfiú, aki a fizikus szemével kezdte vizsgálni az élő sejtet, a hullámmechanika megalapítója, az 1933-as év Nobel-díjasa, Erwin Schrödinger. Az ő mentegetőzését a jóindulatú olvasó az enyém gyanánt is elfogadhatja. Vissza