Hangtani váltakozások Kunszentmárton XVIII-XIX. századi családneveiben

Előszó

Kunszentmárton nagyközség, 10.780 lakosával (1960.) járási székhely, a Körös folyó bal partján fekszik.
A XVIII. század elején puszta, újratelepítését jászapáti és jászalsószentgyörgyi lakosok kezdték 1718-19-ben. 1745-ben részt vett a jászkunok redempciójában. Az új település gyors fejlődését mutatja, hogy már a II. József által elrendelt népszámláláskor 430 házat, 556 családot, 2.999 jogi népességet írtak össze (az első magyarországi népszámlálás /1784-1787/. Bp., 1960.). Ugyanezen összeírás szerint 38 nemes, 17 tisztviselő, 269 polgár, 148 paraszt és polgár örökös, 377 zsellér és 117 egyéb társadalmi helyzetű személy élt ekkor Kunszentmártonban. A község történetének a legújabb kutatásokon alapuló összefoglalását adja dr. Botka János-Dr. Szabó László, Kunszentmárton c. tanulmányában.
Kunszentmárton 1807-ben városi rangot kap, ez növeli a XVIII. század második felében már jelentkező polgárosodási igényeket, és egyre több mester telepedik le itt.
A közölt névanyagban feltűnhet, hogy jelentős részük szláv és német eredetű. A vártnál valóban több az idegen családnév, rá kell azonban mutatnom, hogy a redemptusok és a hozzájuk közel álló szegényebb sorsú emberek többségének családneve már a letelepedés idejére állandósult, vagy hangalakja miatt hangtani váltakozásra nem is alkalmas (Bozóki, Kakuk, Kiss, Kovács, Nagy, Pente, Radits, Sári, Tóth stb.); s a lakosság többségét éppen e nevek viselői jelentik. Vissza