Hangony-Hódos völgye a honfoglalás idején és a középkorban

Előszó

Ahogy közeledett a honfoglalás 1100. évfordulója, úgy növekedett az érdeklődés nemcsak a honfoglalás történeti emlékei, a korszak újbóli értékelése, hanem az egyes községek, települések, régiók korai története iránt is. Különösen elmondható ez olyan községek esetében, amelyek története bizonyíthatóan visszanyúlik a honfoglalás időszakáig. A Hangony völgye része annak a kiterjedtebb térségnek, melyet a földrajzi irodalom Dombhátságnak, más helyen pedig Erdőhátságnak nevez. Ez a táj a Bükk északi nyúlványait foglalja magába, s ennek a szélső, legészakibb területe a Hangony-völgye, melyen túl a Rima völgye, majd az Északi Érchegység következik. A völgy északi pereme jelenleg határvonal: itt húzódik a Szlovákia és Magyarország közötti határ. A Hangony-patak vízgyűjtő területe is két részből áll: a helyi szóhasználatban csak a Vasvártól Domaháza irányba eső részt nevezik ilyen névvel, míg az innen kiágazó másik völgy: Hódos-völgye. Mi természetesen a hivatalos szóhasználatnak megfelelően az egész vízgyűjtő vidéket nevezzük így, ahol - a Sajó vidékét is ideszámítva - a középkorban 18-20 község és puszta létezett, melyek - néhány kivétellel - mindmáig megmaradtak. A honfoglalás és az Árpád-kor első évszázadairól kevés írásos forrás maradt ránk. A 10. századról csak töredékek találhatók a bizánci forrásokban és nyugati kolostorok évkönyveiben. E források száma feltehetően már nem bővül újakkal. A régészeti leletek még sok ismerettel szolgálhatnak. A honfoglalás valószínűsége az elemzések kiterjesztésével is elmélyíthetők. Munkánk ennek segítségével kíséreli meg e szűk régió korai történetét felvázolni. Egy olyan mikrokörzet, mint amilyen a Hangony-völgye, valamennyi lehetőséget számításba véve, új megállapítások megtételére ad lehetőséget. Vissza