Előszó
Azért ajánlom szíves figyelmükbe Vadász Imre Ferenc Hangok című könyvét, mert - bár mind hangosabb körülöttünk a világ - egyre kevesebb a hang.
Azért is ajánlom, mert a költő újabb könyve is...
Tovább
Előszó
Azért ajánlom szíves figyelmükbe Vadász Imre Ferenc Hangok című könyvét, mert - bár mind hangosabb körülöttünk a világ - egyre kevesebb a hang.
Azért is ajánlom, mert a költő újabb könyve is lehetőség arra, hogy önmagunkról beszéljünk, nehogy véglegesen eljöjjön az az idő, amikor megpróbálják száműzni a szellemet, a gondolatot, lehetetlenné téve a szellem embereit.
Ne feledjük, a költészetben fölmerülő lehetőségek életünk lehetőségeivel egyenlőek. Minden egyes jó vers, aforizma és valódi hang újabb fokozat a megismerésben, önmagunk és a világ viszonyának értelmezésében. Aki verset olvas, hangokra figyel, többet akar annál, ami van, tisztában akar lenni mindazzal, ami bizonyosság, vagy éppen annak hiánya.
Ami bizonyosság, az az idő. A mi időnk.
A költők tudják, az idő akkor is az emberé, ha kimarad belőle. Ők a hangok letéteményesei ebben a mind hangosabb, ám egyre inkább hang nélküli világban. Hátha nem válik olyan üressé az információkkal zsúfolt világ, ha hangokat hallunk. Hátha valami mást is megtudhatunk általuk önmagunkról és életünkről.
Az ember érdeke, hogy tovább élhessen velünk bolygónk, a Föld, ami önmagában költészet.
Ezért ajánlom figyelmükbe Vadász Imre Ferenc hanggyűjteményét, gondolatait, hangulatait, aforizmáit. És nem utolsósorban Vörös Ferenc ihletett grafikái miatt is.
Vissza