Hangképzéselmélet

Előszó

A zenével foglalkozó ember számára elengedhetetlen a zeneelmélet, mint a zene belső összefüggéseinek, törvényszerűségeinek és formai jelenségeinek ismerete. A zenetanulás pedagógiai kérdéseivel a módszertan foglalkozik. Ugyanezt a feladatot tölti be az ének esetében a hangképzés-elmélet, amely az éneklés elméleti, gyakorlati és módszertani kérdéseit öleli fel.
Az ének a zene sajátos területe. A hangszer maga az élő szervezet, a hangszert kezelő saját testének egy része. Mint minden hangszer érzékenyen reagál az időjárás változásaira, mindennemű materiális behatásra (fűszeres ételek, alkohol, füst, por, hideg, nedves levegő, hőség, szárazság). De ezenfelül lelki hatások is érik. Ezek nem csak az énekes előadásában jutnak kifejezésre, hanem magában a hangszer állapotában is.
Még egy körülmény emeli az éneklést bizonyos értelemben minden hangszeres zene fölé: a szöveg és zene együttes jelenléte.
A hangszeres zene a legabsztraktabb művészet; az éneklés a szöveg jelenléténél fogva sokkal konkrétabb. Pontosan megfogalmazza mindazt amit a zene csupán sejteni enged.
Az ének a zene legősibb formája. Emberi megnyilatkozás, amely a mondanivalót fontosabbá, ünnepélyesebbé teszi. Az összes létező hangszerek közül az emberi hang mondható felépítését illetően a legtökéletesebbnek, azonban a legnehezebben kezelhető hangszernek is egyben. Kezelését - a helyes éneklést - kizárólag komoly, megfigyelést igénylő, fáradságos munkával lehet elsajátítani.
"Hangképzés, vagy énektanítás?" címmel 1890-ben megjelent Müller-Brunow drezdai énektanár kis módszertani brosúrája, mely nyomatékosan mutatott rá arra a körülményre, hogy az énekhangot nem tekinthetjük a természettől kész állapotban rendelkezésünkre bocsájtott hangszernek, amelyet minden további nélkül használatba vehetünk. Ellenkezőleg rámutatott arra a tényre, hogy ezt a hangszert részben magunknak kell megépítenünk, ki kell képeznünk, rugalmassá és mozgékonnyá kell tennünk, hogy alkalmas legyen a szokásos gyakorlatok és művek előadására. A többi hangszerrel ellentétben az énekhang megépítése és célszerű használata egyidejűleg történik. Vissza