Hangászati mulatságok

Fülszöveg

Az ÉLET-KÉPEK sorozat kötetei a hazai kulturális élet különböző területeit, hangulatát kívánják egybefogni, és közelebb hozni az olvasóhoz egy-egy korszak vagy alkotói életpálya bemutatásával, gazdag képanyaggal. Pándi Marianne könyve zenei életünk „hőskorába", a 19. századba vezeti be az olvasót. A zeneszerzőket, előadókat, előadásokat a korabeli zenekritikák tükrében mutatja be, a század magyar kulturális életének fejlődésébe ágyazva. A könyv szöveg- és képanyagából egyaránt kitetszik, hogy a 19. századi magyar zenei élet szorosan összeforrott a kor irodalmával, a színházi és operaélettel, a magyar sajtó éledésével és virágzásával, amelyben a kritikák, zenekritikák jelentős helyet foglaltak el. Az idézett részletek híven tükrözik azt a törekvést, amely mind a magyar irodalmi nyelv, mind a sajátosan magyar-magyaros-zene megteremtésére irányult.
A magyarországi zenei élet múltjából ma a nagyközönség tudatában jóformán csak Erkel és Liszt alakja él, holott a fejlődéshez egész sor kitűnő művész és együttes is hozzájárult. Sokszor szinte az ősbemutatókkal egy időben jelentek meg az operaszínpadon és hangversenytermekben az európai zeneirodalom legnagyobb művei, sőt, közülük jó néhányat hazánkban játszottak először. Mindez magas zenei színvonalat szabott a magyar szerzők és előadók számára is.
A század második felében a zenei élet fejlődését a főváros és a nagyobb települések építkezései, a színházak és előadóhelyek számának növekedése is inspirálta. A sajtó pedig élénken reagált minden kulturális rendezvényre. A 19. századi magyar zene legnagyobb alakjai és mára már feledésbe merült kismesterei nemcsak történeti szempontból fontosak számunkra, hiszen a 20. század óriásai is e kor fontos és kevésbé jelentős művészeinek, műveinek talajából nőttek ki. Vissza