Az acélöklű cowboy (rossz állapotú)

Előszó

A cowboy szerelmes lesz

Fülledt, nyári szombat délután volt. Newcastlet és a préri falvait, meg a vadregényes Colorado-hegység völgyeit ilyenkor valósággal ellepték Chikágó kiránduló. százezrei s a kis falucskákban a békés őslakók olyan bátortalanok voltak a sok hangos vikendező közt, mintha ők lennének a vendégek tulajdon hazájukban. Gyönyörű túrakocsik, motorkerékpárok verik a port a chikágói országúton és ni! ha Háry Karigan, az „acélcowboy" nem ülné olyan remekül lovát, az egyik nagy túrakocsitól bizony lerepülne róla, világ csúfjára. Majdnem felnyársalta az autó.
- Nem tud kitérni, barom? - ordít a cowboyra egy kopasz, pocakos úrvezető a nagy autó kormánykereke mellől.
- Te vigyázz, Pocak, - kiált viasza a lovát fékező cowboy -, mert min gyárt kapsz egy kis gyomormasszázst. Még a hajad is kinő kínjába...
Nagy nevetés, az odacsődülő kirándulók szeretik a cowboy-humort. Az egyik odaszól Harynak és a távozó kocsi után mutat:
- Tudja, kire ordított rá? A kocsiban Obston vezérigazgató ült!
- Az ő baja - mondta vállatvonva a cowboy. Aztán lepattant a lováról, odakötötte a „Teli flaská"-hoz címzett országúti kocsma elé és bement lehűteni magát. Az egyik távoli farmról lovagolt be. A kocsmában az öreg Sheridan seriffbe botlott.
- Hello, boy - kiáltott rá a vén cowboy -, miért lóg az orrod?
- Szerettem volna lekeverni egyet egy pocakos autósnak. Majd elgázolta a lovamat és még neki áll feljebb!
- Bizony undokak ezek a nagyszájú kirándulók, - csóválta fejét a seriff. - Azelőtt ide se dugták orrukat ezek, a városiak. Vissza