Előszó
van egy ország / ahol lakom / semmi ágán / lógó / flakon / van egy város /
ahol élek / ahány test épp / annyi / lélek / ahány lélek / annyi lom is / utcára tett / irgalom is...
Megértés
Erdős virág prózaversei slágerszerűen terjednek a közbeszédben, internetes megosztásuk olykor rendkívüli számokat produkál, egyik megzenésített költeménye napjaink legtöbbet játszott rádiófelvétele.
Pedig nincs könnyű dolgunk az Erdős-versekkel, melyeknek kíméletlen társadalomkritikája sokszor nehezen emészthető. Nem érteni nehéz őket, hanem szembenézni velük. Mert valóban sok még a közös "lom", az el nem hordott törmelék. És hogy a nagy romeltakarításra rég' megérettünk, nem vitás.
A kérdés az, hogyan fogjunk végre hozzá?
Kezdjük például néhány elmaradt beszélgetéssel. A mogorva szomszéddal, a bosszantó kollégával, kamasz gyerekünkkel. Üljünk le, és folytassunk egymással végre őszinte párbeszédet a kávéházi szegletekben, a romkocsmák mélyén, a tárgyalóasztaloknál. Legyünk mostantól egymás jó pszichológusai, vigyük egymást közelebb a másik megértéséhez.
"Megértés - ez a kulcsszó", ezt mondja Mácsai Pál is interjúnkban, s a színész-rendező szavaira ezúttal is érdemes odafigyelnünk. Mert mi más lehetne a színház és a művészet lényege, mint hogy reflektál mindarra, ami körülöttünk zajlik, és segít megérteni mindazt, ami a hétköznapok során feldolgozhatatlan? A múlt tisztázatlan ügyeit, a jelen nyűgét s bajait.
És amikor a saját köreinkben már rendet raktunk, leültünk, átbeszéltünk és megértettünk - akkor talán a közös lomok elhordása is könnyebb lesz.
Vissza