Hamu és Gyémánt 2003. ősz

Előszó

Körforgás
Mindannyiunk élete ugyanúgy kezdődik. Lehetünk feketék, sárgák, fehérek, élhetünk az ókorban, a középkorban, a közelmúltban vagy napjainkban. Megszületünk, élünk - s mint József Attilától tudjuk, ebbe más is belehalt már. A körforgás mindenki számára egyformán kezdődik, s egyforma véget ér. Mássá a tartalma, a veleje, a bele, szóval az, ami "közben" van, az tesz bennünket. Így lesz valakiből színész, másból producer vagy divatdiktátor, esetleg író, katona, vagy kurtizán. Ki-ki sorsa, tehetsége vagy a véletlenek játéka szerint. Ám hiába színész, producer vagy divatdiktátor, esetleg író, katona vagy kurtizán valaki, akadnak közös pillanataik. Például, amikor szülőkké válnak, s szülőként kell viselkedniük. Felnevelni embereket - félelmek, kételyek, állandó kérdések között. Amelyekről a gyerek nem tudhat, amelyeket nem érezhet, amelyeket nem sejthet. Persze ő az egyetlen, aki tisztában van velünk - tud, érez, sejt mindent. Hiába is áltatjuk magunkat. Bölcs belátással hagyatkozzunk rá bátran, ha ő irányít, nem lesz semmi baj. Merjünk szomorkodni vele, éppúgy, mint bolondozni, s hagyjuk elmenni, ha menni kell. Nem kellene görcsösen félni a jövőtől, a bajtól, a rossztól, mert ahhoz, hogy megtanuljunk felállni, el kell esni. És ezt is a gyerekek tudják a legjobban. Így lesz a gyermekből nevelő, a szülőből nevelt.
Mindannyiunk életének megvan a saját tanulsága. Másként lehetünk hasonlóak, hasonlóként mások, apaként gyermekek, gyerekként felnőttek. Az élet körforgás, egyformán kezdődik és egyforma véget ér. Akkor is, ha valaki színész, producer vagy divatdiktátor, esetleg író, katona vagy kurtizán.

Csetényi Csaba-Krskó Tibor Vissza