Előszó
Részlet:
Havi metal
Az A38-as hajón a Tony Marti bulira várakozva váltottam pár szót a nyitóbandaként kiválóan teljesítő Pandora's Box zenekar tagjaival, akik kissé csüggedtnek tűntek, hogy nem megy úgy a csapat szekere, ahogy kellene. Tudjuk mindannyian, micsoda csapás érte őket pár hónapja, és nagyon komoly elismerés, főhajtás jár nekik, hogy ilyen hamar talpra álltak, és ugyanolyan bivaly bulit adtak, mint számtalanszor szegény Cserháti Pityivel. Mégis, a csapat úgy érzi, hogy a Pangea korong, a legutóbbi lemezük, nem kapta meg azt az elismerést, sem a szakma, sem a közönség oldaláról, amit megérdemelne. Ezzel maximálisan egyetértettem én is, a Pangea páratlanul erős anyag, süt belőle, hogy micsoda erőfeszítések árán, micsoda energiabefektetéssel, micsoda plusz érzelmi, hangulati töltetekkel készült. Bárcsak a hazai színtéren még ugyancsak mozgó, aktív régi nagy bandák, teszem azt a P. albummal! De tőlük valahogy nem is várnak el ilyesmit a népek, így is eljárkálnak a bulikra, a Pangea létezéséről meg sokan tudomást sem vesznek. Amikor ezt kifejtettem nekik is, a debreceni srácok csak annyit mondtak erre, hogy na, ezt kéne leírnod az újságban is, de százával szaladni a legközelebbi CD-bolt felé az emberek, hogy mihamarabb beszerezzék a Pangeát. Pedig jó lenne...
A klasszikus hard rock muzsikával manapság nehéz boldogulni, legyen szó fiatal bandáról, vagy akár egy olyan csapatról, mint a patinás örökséget 2001-ben felvállalt P. Box, illetve újabban már Pandora's Box. Akik annak idején begyűjtötték a P. Box lemezeket, és máig is szívesen hallgatják azokat, már nem biztos, hogy aktív lemezvásárlók, de ha mégis, akkor számukra ez a felállás nem az a felállás. És itt nyilván nem minőségi, technikai, szakmai kérdésről van szó, mert a Pandora's Box tagjai abszolút top muzsikusok, eddig csak maximális teljesítményt láttam tőlük, hanem arról, hogy a régi P. Box-osok számára Vikidál, Bencsik Samu és Pityi jelentette a bandát, vagy mondjuk Varga Miklós, Bencsik Samu és Pityi. És hiába jó ez a mostani gárda, hiába írnak elsőrangú dalokat, hiába süt a banda a színpadon is, ez a produkció már nem lépi át náluk az ingerküszöböt. Ha el is jut hozzájuk a banda híre, ha látták is őket mondjuk a Deep Purple előtt, vagy most elcsípték a bandát Tony Martin előtt, udvariasan bólogatnak a muzsikára, de a legközelebbi önálló bulira már nehezen jönnek el. Ha volna receptünk arra, hogyan lehetne rávenni az embereket , hogy adjanak esélyt a Pangeának , már rég mindenki Box dalokat dúdolna. Számtalanszor leírtuk már, hogy a Hammer nem mindenható, nincs sorsdöntő szerepünk egyes csapatok népszerűségében, és nem is lehet bennünket hibáztatni más bandák szerényebb sikere miatt. Mi csak tájékoztatunk, informálunk, ajánlunk, felhívjuk a figyelmet, de az igazi zsűri hozza meg a döntést. Az a zsűri, melynek tagjai megveszik a belépőt a koncertekre, és leballagnak a legközelebbi CD-boltba az új zenkékért.
Vissza