Előszó
Tudományos kutatások szerint az emberek fiatalként az iskolában szerzik meg azokat az tudáselemeket, készségeket és és attitűdöket, amelyekre alapozva kialakul bennük az, amit röviden...
Tovább
Előszó
Tudományos kutatások szerint az emberek fiatalként az iskolában szerzik meg azokat az tudáselemeket, készségeket és és attitűdöket, amelyekre alapozva kialakul bennük az, amit röviden polgártudatnak nevezhetünk. Ekkor alakítják ki a fiatalok véleményüket arra nézve, hogy érzésük szerint kinek mikor kell magára számítania, ha szükséget szenved vagy bajba kerül, illetve hogy mikor méltányos az, ha másoktól, illetve az államtól várja a segítséget. Nagyrészt fiatal éveik során tanulják meg azt emberek azt, hogy jogokkal bírnak. Ekkor alakítják ki véleményüket arról, hogy e jogok segítik-e őket céljaik elérésében és használják-e jogokat, vagy ellenkezőleg: e jogok hasznavehetetlen és elvont dolgokként teljesen érdektelennek bizonyulnak a mindennapi életben. E felismerést követve született meg e munka. Célja az, hogy az iskolákban a tananyagba beépülve vagy azon kívüli foglalkozásokhoz témákat adva elősegítsen olyan beszélgetéseket, melyeken a diákok jelen-kori, valós, mindennapi tapasztalataikat mozgósító problémák segítségével tanulhatják meg azt, hogy mit tesz polgárnak lenni ma Magyarországon. Egy olyan módszer segítségével dolgoztuk fel Magyarország jelenlegi legégetőbb társadalmi problémáit, amely aktív részvételt kínál a diákoknak a foglalkozások során, úgy véljük, hogy nem sokat ér az olyan állampolgári oktatás, amely nem ad lehetőséget a diákoknak arra, hogy próbálgassák, más nézetek tükrében csiszolgassák nézeteiket.
Ezt kívánja segíteni az egyes fejezetek szerkezete is. Minden fejezet a tárgyalt probléma három különböző olvasatát mutatja be. Például a szegénység tárgyalása során nem azt találja az olvasó, hogy rendes ember mit gondol a szegénységről, hanem azt, hogy ma Magyarországon mások mit szoktak gondolni arról. Érvek és ellenérvek ütköznek az egyéni felelősséget vagy a szociális segítséget tárgyalva. Annak eldöntésé, hogy rendes ember mit gondol a szegénységről, úgy véljük, nem tankönyvírókra tartozik, hanem diákok közösségeire, akik egymást meggyőzve végül közösen jutnak közös nevezőre e kérdésekkel kapcsolatban. Fontosnak tartjuk megjegyezni: E kiadvány nem tankönyv. Mint ahogy egyedül, egy lakatlan szigeten nem lehet megtanulni futballozni, éppúgy azt megtanulni, hogy mit tesz polgárnak lenni, nem lehet úgy, hogy az ember elolvas egy-két könyvet. Az igazi tanulási folyamat csak másokkal vitatkozva jöhet létre. E beszélgetések révén alakulhat ki egy demokratikus vitakultúrára alapozva egy olyan politikai kultúra, amely megléte nélkül bármiféle hivatkozás a demokráciára csak tudatlanság vagy szemfényvesztés.
Vissza