Hamlet az irodában

Előszó

Mikor az ünnepelt felszólalására került a sor, már vágni lehetett a füstöt. Köhécselt, köhögött, mert maga nem volt dohányos. A nagy taps és éljenzés szinte leereszkedően hangzott. Amint felkelt helyéről és zavartan babrált a poharán, melyet öt perc mulva a cég egészségére fog emelni, a magas alak kissé puposan előregörnyedt. Nagyon gyámoltalan volt, pedig érdekes finom vonásu arca diplomatáé is lehetett, keskeny és hosszu orccimpájának érzékeny iveltsége után mintha azzal gondolkozott volna. És szépmetszésü szája lámpalázban vonaglott, magas homloka fölött selymes fehérhaj tornyosodott. Kék szeme könny nélkül is vizestekintetü. Mélyen tisztelt főnök urat és szeretett ünneplő barátokat, továbbá szeretve tisztelt hölgypályatársakat szólitott és értésükre adta, hogy nem szónok, hogy nem érdemli meg azt a kitüntetést, melyért éppen ezért örökké hálás. Amit mondott, dehogy is lehetett belőle arra következtetni, mit mondottak róla. Minden szaván érzett az előre betanultság és utolsó beüig beigazolta, hogy nem szónok. Nem tett mást, csak kötelességet teljesitett, elhalt főnöke teljes megelégedésére, aki a Kerekes és Fia céget alapitotta. Most csak igen tisztelt Fia maradt cégtulajdonosnak, akit, ha tiszteletlenségnek nem tekintik, ugy szeret, mint saját fiát (a Fiu nagyokat bókolt feléje megnyugtatván, hogy nem tekinti tiszteletlenségnek). Hiszen kicsi korától ismeri, mikor mint iskolásfiu nevelőnője kezén jött abba az irodába, melynek főnöki szobája most őt tiszteli urának. Voltak jó idők, hiszen kicsiben kezdték a reszelőgyárat és rövid időn nagyra nőtt. Aztán jöttek a rossz idők, melyek végveszéllyel fenyegettek volna, ha a jelenlegi főnök lángesze a reszelőgyárat át nem alakitja fürész-, kasza- és szöggyárrá. A harmadrészre lecsonkult ország ipara nem használhatott annyi reszelőt, ellenben fürészre, kapára és szögekre nagyobb szükséglete volt és ezt éles ésszel rögtön megállapitotta a cég fiatal, de nagyelméjü mérnökfőnöke. Az ő szerény tehetsége az iroda lelkiismeretes és igazságos vezetésére szoritkozott. Ha megbántott volna valakit (dehogy bántott! senkit nem bántott, éljen!), akkor bocsánatot kér és nagyon köszöni, hogy ebben a meg nem érdemelt kitüntetésben részesitik. (Éljenzés, taps.) Vissza