Fülszöveg
Adél megszállott Facebook-felhasználó. Végtelen magányában már szinte csak az internet maradt egyfajta köldökzsinórnak a külvilághoz. De a közösségi médiában is egyedül érzi magát, senkit nem érdekel, és senki nem vesz tudomást róla. Hiába próbálkozik, lassanként úgy érzi, mintha nem is létezne. Ráadásul egy balul elsülő találkozás nagyon megijeszti, úgy érzi, nem kellett volna ennyire kiadnia magát, veszélyes terep az internet egy magányos nő számára
Ezért úgy dönt, létrehoz magának egy hamis profilt, amely mögé elbújhat, és amellyel olyasmit is megtehet majd, amit hús-vér nőként nem. Az internet segítségével teremt egy férfit, aki olyan, amilyenre vágyik: jóképű, tájékozott, nagyvonalú, és remek a humora. Virtuális alteregójának minden posztja tele van elevenséggel, eredetiséggel, így hamar népszerűvé válik a közösségi oldalon.
A bajok akkor kezdődnek, amikor saját teremténye elkezd életre kelni, és nem akar úgy viselkedni, amilyennek Adél kitalálta
Csakhogy addigra már túl...
Tovább
Fülszöveg
Adél megszállott Facebook-felhasználó. Végtelen magányában már szinte csak az internet maradt egyfajta köldökzsinórnak a külvilághoz. De a közösségi médiában is egyedül érzi magát, senkit nem érdekel, és senki nem vesz tudomást róla. Hiába próbálkozik, lassanként úgy érzi, mintha nem is létezne. Ráadásul egy balul elsülő találkozás nagyon megijeszti, úgy érzi, nem kellett volna ennyire kiadnia magát, veszélyes terep az internet egy magányos nő számára
Ezért úgy dönt, létrehoz magának egy hamis profilt, amely mögé elbújhat, és amellyel olyasmit is megtehet majd, amit hús-vér nőként nem. Az internet segítségével teremt egy férfit, aki olyan, amilyenre vágyik: jóképű, tájékozott, nagyvonalú, és remek a humora. Virtuális alteregójának minden posztja tele van elevenséggel, eredetiséggel, így hamar népszerűvé válik a közösségi oldalon.
A bajok akkor kezdődnek, amikor saját teremténye elkezd életre kelni, és nem akar úgy viselkedni, amilyennek Adél kitalálta
Csakhogy addigra már túl nagy a tét. Ahhoz, hogy a helyzetet mentse, a nő semmitől sem riad vissza.
- Nagyon boldog vagyok, hogy végre itt vagy nálam, Imre - mosolygott mézédesen Adél. - Jó látni téged.
- Nem vagyok Imre - mondta egykedvűen a férfi.
- Miért mondod ezt? - Adél csalódottan nézett rá. - Magunk között vagyunk, senki nincs itt rajtunk kívül - győzködte.
Abban egészen biztos volt, hogy nem engedi felesleges körökkel elpazarolni a helyzetet, amiért olyan sokat küzdött. ( )
A férfi nem válaszolt, üveges szemmel nézett maga elé, aztán lecsuklott a feje, elaludt.
Adél plédet terített rá, azt, amellyel nyáron, a nagy melegben szokott takarózni, és soha nem visel alatta hálóruhát.
Óvatosan félresimított az alvó férfi arcából egy hullámos hajtincset, és rajongva nézte két ajka találkozásánál az apró buborékot, amely ütemesen változtatta a méretét, attól függően, hogy kifújta vagy beszívta a levegőt.
- Az enyém vagy! — súgta gyengéden a fülébe. Most érintette meg először, selymes tapintású volt a haja és a bőre is, akár egy kisfiúé.
Vissza