Hamis próféták

Előszó

Részlet a könyvből:
A vélemények eltérnek George Bemard Shaw-nak, eme sajátságosan érdekes emberi jelenségnek értékét illetőleg. Némelyek - állításuk szerint - a ma élő gondolkodók egyik legnagyobbikát látják benne. Mások szerint nem egyéb, mint irodalmi zsonglőr - sarlatán. Kiadói arról biztosítanak, hogy «ő gondolkozik fél Európa helyett». Az egyik könyvének borítékára nyomtatott kiadói tájékoztató meg éppenséggel arról biztosít, hogy: «Mikor Shaw beszél, az egész világ felfigyel».
Egy dolog bizonyosnak látszik. Shaw tudja, hogy kell írni. Párbeszédei pattognak, szikráznak. Szellemessége kétségbevonhatatlan. Mestere nemcsak a paradokszonnak, hanem az epigrammának is. Jóllehet, kihívja olvasói türelmét azzal, hogy színdarabjai elé lehetetlenül hosszú előszókat ír, egy olvasó sem hagyja ki az előszókat. Azok tudniillik jobbak, mint maguk a darabok. A farok (ha szabad az előszót faroknak neveznünk) csóválja mindig az ebet és nem fordítva. Igaz, Shaw tud unalmas is lenni. Tanu rá a Vissza Matuzsálemhez, egy darab, melynek egyszeri előadásához három estére van szükség s amely nemcsak észszerűtlenül hosszúra nyújtott, hanem egyben tűrhetetlenül unalmas is. Néha Homérosz is szundikál. Shaw is szundikál s a hallgatóság együtt bóbiskol vele. Általában véve azonban az unalmasság hibái között a legutolsó. Tud ördöngősen ügyes lenni. Vissza