Halottlátók a magyar néphagyományban

Előszó

A magyar néphagyomány mitikus alakjainak sorában sajátos szerepet, helyet foglalnak el az úgynevezett látók (nézők), halottlátók. Ezek a személyek a néphiedelem szerint különleges képességekkel rendelkeznek; meglátják a földbe rejtett kincset; a gyógyító hírűek előre tudják, milyen betegségben szenved a hozzájuk menő beteg; mások házak falain átlátnak, tudják, mi történik odakint; némelyek látják a halottakat és érintkeznek is velük. A folklór irodalom a látó (néző) embereket a hiedelemmondák csoportosításában a természetfeletti (mágikus) erővel rendelkező emberek közé sorolja.
A halottlátó a magyar népi hitvilág olyan természetfeletti erejű személye, aki közvetítő szerepet tölt be az élők és a holtak között: beszél a halottakról, hallja a hangjukat, esetleg látja is őket, felőlük hírt tud hozni. Egyesek közülük beszélni tudnak a jövőről, mások gyógyítanak vagy időben távoli dolgokról is tájékoztatnak (pl. hol az eltűnt állat, mikor jön meg a messzi földön élő hozzátartozó). Ilyen képességekkel asszonyok és férfiak is rendelkezhetnek.
A halottlátóknak fontos szerepük van a mai magyar falu életében is, amelyben már viszonylag kevés a varázslatok, a mitikus lények száma.
Ma a hiedelmek gyűjtése során a kutató a legtöbb történetet a boszorkány mellett a halottlátóról hallhatja, de amíg a boszorkány a gonosz lények szférájába tartozik, addig a halottlátó (és a többi természetfeletti erővel rendelkezőnek tartott élő ember) szerepe kettős: személyét egyszerre övezi félelem és tisztelet. Vonzódnak hozzá, szükség esetén igénybe veszik különleges képességét, de el is határolják magukat tőle. így a falu társadalmi hierarchiájában különleges helyet foglalnak el. Vissza