Halottak Napja Bajmokon

Előszó

A háborúban mindig voltak áldozatok. Kik a fronton, kik a hátországban estek el. Katonák és polgári személyek egyaránt a fronton, utcai harcokban vagy a bombázáskor váltak a háború áldozataivá. Előfordultak véletlen esetek is.
A front elvonulásával leginkább kevesebb volt az áldozatok száma is. A háborút a sok tisztességes, becsületes és ártatlan polgár nem élte túl. Gondoljunk csak a németországi haláltáborokra, a kragujeváci diákáldozatokra, az 1942-es újvidéki razziára és a deportálásokra. A háború után nem kellett volna megtörténnie a temerini, a bezdáni, a bajmoki és más vajdasági településeken szervezett razziáknak sem.
A második világháború Bajmokon 1944. október 19-én ért véget. Ekkor szűnt meg a magyar közigazgatás háború alatti, három és fél éves időszaka. E háborús időszak a falu életében a szovjet Vörös Hadsereg és a jugoszláv partizánegységek közös harcának befejezésével ért véget. A faluban maradt lelkesedő vagy megrettent bajmokiak már a jószomszédi kapcsolatok további fenntartását, vagy az őszi munkák elvégzésének lehetőségeit és a megélhetés gondjainak megoldását latolgatták, amikor az e könyvben leírt szörnyűség bekövetkezett. A falu felszabadulásától, október 19-től, az esemény bekövetkezéséig, november 2-ig, két hét telt el. Bajmokon tehát már két hete vége volt a háborúnak, a Vörös Hadsereg és a partizánegységek Apatinnál és Bezdánnál vívtak csatát a dunai átkelésért. Bajmok már az új országban, Jugoszláviában, a hátországban volt, amikor a település életében, az ártatlan áldozatok kivégzésével bekövetkezett a legszörnyűbb, a legsötétebb nap: a razzia.
E sorok írójának, helytörténésznek, eddig a település életére vonatkozóan jelentek meg újságcikkei, tárcái, értekezései és néhány könyve. Az ártatlan áldozatok hozzátartozói közül vannak ismerősei, jóbarátai és rokonai, s mint helybeli tanítónak, az ártatlan áldozatok utódai közül voltak tanítványai is. Édesapja, Mojzes Mihály is a kivégzettek listájára került. Miért? Mert magyar volt, mert sokcsaládos volt, mert a magyar időszakban a Pesti Hitelszövetkezettől kölcsönt kapott. A szerző megírta a falum munkásmozgalmának körülményét. Ennek előkészítése, írása során fontos dokumentumok: jegyzőkönyvek, ügyiratok kerültek a kezébe, és vallomások a jegyzetfüzetébe. A négyszemközti beszélgetésben az emberek bizalommal voltak iránta. Ezeket egybevetve kötelességének érezte e kötetnek a megírását és az események feltárását. Vissza