Háló

Fülszöveg

Nemes György írja regényéről:
"Kérem az olvasót: ne tévessze meg a látszat. Nem egy öregember és egy fiatal nő szerelméről írtam ezt a regényt. Nem egy mai Goethe-Ulrike komplexust akartam kibontani, nem a naplemente előttről óhajtottam kérődzeni. Nem a szerelemről írtam - ellenben az öregségről. Ahogy egyetlen elbeszélés-kötetem mindegyik novellája ugyanarról a témáról - a fasizmusról szól, ahogy Kánaán című regényem a szocialista építésnek ártó jelenségről, a gátlástalan haszonszerzésről, Egyetlen pillanat című regényem pedig a felszabadulás utáni korszak "sáros" és "tiszta" közéleti figuráinak vargabetűs életútjáról próbál valamit elmondani, úgy szentelem ezt a regényemet - mely az Új Írás-ban Hanna hálót sző címmel látott napvilágot - egyetlen mondanivalónak: az öregségnek, annak a félelemnek, mely mind kurtább éjszakai álmaimban kísért. Ha a téma nyomasztó is, szerettem volna megsejtetni valamit abból az optimista meggyőződésből, mely egyetlen ellenszere lehet a biológiai megöregedésnek: soha nem szabad megtagadnunk avantgarde lendületét, meg kell értenünk a fiatalokat, nem szabad szembekerülnünk velük. Nem úgy, mint Avariusz János. Új regényem formai furcsasága, a reális és szürreális világ közti lebegés, az Én kettéválása és ennek nyomán az egyes szám második személy nyelvtani burka, majd a kettős befejezés bizonytalan bizonyossága egyfajta írói és emberi magatartás dokumentuma: aki ezt a regényt papírra vetette, nem akar a mások és a maga írói rigolyáiba merevedni, megkísérli átélni az írói stílus- és szemléletmegújulás misztériumát. Mert azzal áltatja magát, hogy amíg megújulásra képes, elkerüli az öregség s mindaz a riasztó testi és szellemi romlás, mely a Háló mérges, pattogó, gonoszkodó, de nem gonosz öreg hősét, korunk egykor élenjáró, majd művészi elveiben megcsontosodott nagy festőművészét nem kerülte el." Vissza