Halmy Miklós

Előszó

Részlet:
SZÍNVALLÁS
(részletek)
Azt hiszem nem mondok semmi újszerűt azzal, ha kijelentem: legelső mozdulataimban is az élet valóságát kutattam. Az Élet értelme, titkainak feltárása, megértése volt tetteim mozgatója, vagy legalábbis azok megsejtetésének vágya, - még öntudatlanul is - valami belső kényszer révén, mely túlnőtt kérdéseimen is.
Kezdeti művészei kísérleteimben is, szonettekben, festészetben, szobrászatban is, elsősorban az élet valóságából, mélyebb valóságából merített élmények realizálása volt kényszerű-keresett-vállalt célom. Végső soron sohasem a "művészet", jelen, polgári, kanonizált formájában volt a becsvágyam, de a művészet eszközeit találtam a legalkalmasabbnak arra, hogy az általános vagy speciális létélményemet kifejezhessem segítségükkel. Ma már, bizonyos eredmények birtokában, rég túl vagyok azon, hogy bármilyen művészeti stílus kereteinek, formáinak eltanulása vagy kiteljesítése, esetleg túllicitálása lenne munkálkodásom motorja. Tehát sem avitt, sem modern, sem avantgard, sem tiltott, sem támogatott, sem megtűrt alkotói magatartás önmagában nem vesz rajtam erőszakot. Nekem ennél többre van igényem! A szinte gyermekkoromban feltett, az erdők csendjében elkiáltott miért-jeimre azóta is keresőt megválaszolhatatlan kérdésem ma is, mint amit már békésen magam mögött hagyhatok. Egyedül a Létből, nem pusztán az egyéni vagy közösségi életből, de magából az oszthatatlan egyetemességből merített s elnyert élmények megragadása a belsőleg kényszerített de vállalt célom és feladatomnak ezt tartom. Vissza