A rövidhullámú rádióamatőr kézikönyve

Előszó

A rövidhullámú rádió-amatőrizmus feladata a rádiónak, mint telefonnak tökéletesítése annyira, hogy a laikus polgárember azt akár üzleti, akár társadalmi céljaira felhasználhassa. Az amatőrbeszélgetéseknek nem csupán szórakozás a célja, hanem a komoly kísérletező munka. „Minél kisebb energiával minél nagyobb távolságokat tudjunk üzembiztosan áthidalni" - a jelszó.
Felvetődik a kérdés, hogy miért tudnak a rövidhullámú rádióamatőrök, kis, esetleg hordozható adó-vevő berendezésükkel oly nagy távolságokat áthidalni (pl.: Japán, Ujzéland). Holott az otthoni közép- és hosszúhullámú broadcast gépünkkel talán még a szomszédos Bécs adóállomását sem tudjuk üzembiztosan venni. Bécs energiája 100 Kw = = 100.000 Watt, ezzel szemben a mi rövidullámú adóberendezésünk, mellyel 19.000 km távolságra is tudunk telegrafálni, energiája 10-15 Watt. Látható a lényeges különbség az energiák és az áthidalt távolságok között. Ahhoz, hogy ezen nagyszerű telegrafálás titkát megérthessük, tisztában kell lennünk a rövidhullámoknak terjedési körülményeivel.
A rövidhullámú adóállomás antennáját kétféle hullámcsoport hagyja el, ú. m. a felületi és a térhullámok. A felületi hullámok, mint azt a nevük is mutatja, a föld felületén terjednek s mint ilyenek, erősen ki vannak téve a növényzet, erdőségek, hegyek abszorbeáló (elnyelő) hatásának. A jelentősebb hullámcsoportot térhullámoknak nevezzük. Ezek az antennát bizonyos kisugárzási szög alatt hagyják el és a Heaviside-réteghez jutnak, ahol meghajlanak. A hajlás után irányuk ismét a föld felé mutat s a hajlást szenvedett rezgések energiájukból csak keveset veszítettek. Vissza