Előszó
Csupa-csupa kedves és ismerős süteményt sorakoztattuk fel, gyűjtöttünk össze ebben a könyvben. Sokat próbált remek finomságokat, amelyek megdobogtatják a szívünket. Amik neveinek hallatán máris izgalomba jövünk, szánkban ott érezzük az ismert ízeket. A jó magyar konyhát, a szorgos háziasszonyok kezeit dicsérik a szeretettel teli sütemények. Az étkezések megkoronázói, a délutáni kávé, tea kellemes kísérői, életünk megédesítői.
A diós-cukros, légies tésztájú, ám ropogós kérgű aranygaluska, a klasszikus, oly sokszor emlegetett almás pite, amit a fahéj kacér illata leng körül. Oly kedves rájuk gondolni is: a vaníliás krémmel s tejszínhabból csordultig töltött képviselőfánkra, a remegős krémesre, a már klasszikussá vált, s mégis mindig új meglepetéseket tartogató zserbóra. A megannyi rétes, amelyek tésztája hártyavékony, s töltelékei a nyári kert kincseit rejtik magukban, no meg jóféle zsíros túrót, finom fűszereket, nagy szemű mazsolát. S a konyhai remekművek, amelyeket csak nagy tepsiben érdemes megsütni: a vargabeles, a stíriai metélt, avagy a máglyarakás, az emberi leleményesség örömteli, ékes bizonyítékai .
A sütik legtöbbjéhez aztán ott egy kedves arc, felrémlik két dolgos kéz. Ő, akinél a legfinomabb lepényt faltuk, ő, akihez a legkrémesebb lúdlábért mentünk. Egy legendás hely, ahol a legízletesebb a rétes, ahol oly omlós a piskóta Egy ünnep, amikor a finom, lekváros-diós pite állt halmokban a tálon. Mind-mind megannyi ünnepi alkalom, emlékezetes esemény, amikor a sütemények bűvöletében egy-egy pillanatra elfeledkezünk az élet gondjairól, kisimulnak a ráncok, megszűnnek egy pillanatra a vibráló feszültségek, mert mindenki elmélyed a pompás sütemény ízében s értelmében. Egy kicsit más lesz akkor a világ, élhetőbb, csöndesebb, békésebb, mert abban mindenki egyetért, hogy ennek, a tál süteménynek nincs párja.
Édes pillanatokat szeretnénk szerezni mindenkinek.
Jó kedvet kívánunk hozzá!
Vissza